Page 98 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

nát tettek, s rászórták a kivájt krumpli forgácsát. Forró sütőben vagy kemencében
megsütötték (Álmosd).

Töltött krumpli
Személyenként egy-két krumplit megsütöttek. Amikor kihűlt, közepét kivájták,
s megtöltötték apróra vágott húsmaradékkal, vagdalt sonkával, melyet tejföllel, tojás
sárgájával gazdagítottak és kellőképpen sóztak. A lyukak végére rátették a krumplik
levágott végét, és sütőben átsütötték. Tálaláskor olvasztott vajjal megöntözték. Töl­
telékként sózott, borsozott gombát is felhasználhattak (Álmosd).

Krumplilabda
A krumplit egészben megfőzték. Ha kihűlt, megreszelték, megsózták, hozzá ke­
vertek kevés lisztet, valamint egy darabka vajból, tojásból készült sózott, s kevés cu­
korral ízesített masszát. Az egészet jól összekeverték s kis labdákat formáltak belőle,
melyet forró zsírban pirosra sütöttek. Polgári házaknál a tetejére reszelt sajtot hin­
tettek (Álmosd).

Krumplis, húsos lepény
Kb. 1/2 kg sertéshúst kockákra vágva pörköltnek elkészítették. Kb. ugyanennyi
krumplit megfőztek, s megtörték. Kihűlés után egy kanál zsírt, 4 tojás sárgáját, 16
dkg lisztet, 4 dl tejet s négy tojás fehérjének a felvert habját hozzá keverték. ízlés
szerint sózták. Egy lábasban zsírt izzítottak, s ebbe beleöntötték a krumpli keverék
egy harmadát, és sütőben félkeményre sütötték. Ezután rátették a húst, s a kimaradt
krumpli keveréket, s az egészet még kb. 15 percig sütötték. Tálaláskor ráöntötték a
pörkölt levét (Álmosd, Konyár).

KRUMPLI TÉSZTÁVAL
Megyénkben, különösen a Hajdúságban igen elterjedt étel. Több néven és sok
variációban ismert. Fő komponensei az izzított zsír, melyet legtöbbször szalonna ol­
vasztásából nyertek, a krumpli, a szárított tészta, valamint só és víz. Ezen kívül gya­
kori a vágott hagyma és a piros paprika. Ebből rögtön szembetűnő, hogy lényegében
a pergelt levesek sűrített változatáról van szó. Éppen ezért itt is a komponensek ará­
nyai mellett az adagolás sorrendje is fontos. Ebben az esetben az edény, valamint a
pirítás mértéke is nagyon lényeges.
Többnyire férfiak készítették, nyílt tűzön, bográcsban. Amikor minden kompo­
nens benne volt, tovább nem kavarták. Széleit hosszú nyelű kanállal nyomkodták,
majd a bogrács ügyes rázásával forgatták, hogy szépen, egyenletesen piruljon. A hi­
edelem szerint harminckétszer kellett megfordítani.
Akik gyakrabban főzték, azoknak kialakult a maguk metódusa, és csakis ezt tar­
tották jónak, a mások módszerét pedig romlott, elkorcsosodott formának tekintették.
Az egyes módszereket sokan táj jellegűnek is tartották, pedig nem egyszer már a