Page 94 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 94

bors, paprika hozzáadásával,  kevés  vízen  megsütötték.  Ezután  a főtt  húst,  a  sült  húst
            és  a  kását  összekeverték  s még egy  darabig  „összefőzték".   \
                Másik  variáció  szerint  a  kását  füstölt  szalonna  zsírjában  pirították  meg, míg
            kezdett  kipattogni, majd  vízzel, vagy húslével  feleresztették,  s  addig főzték,  míg a le­
            vét  elfőtte.  Közben  a  juhhúsból  az  előbb  leírt  módon  pörköltet  csináltak,  végül  az
            egészet  összefőzték.  Egyesek  a  megszokott  són,  borson,  paprikán  kívül  zöldséggel,
            tárkonnyal  is  ízesítették.
                A juhhúsos kása öregesen  Debrecen  környékén  úgy készült,  hogy az  apróra vá­
            gott  vegyes  juhhúst  előbb  sós vízben  jó  ideig  főzték,  majd  kiszedték  a  léből  és  he­
            lyébe  köleskását  tettek  bele.  Ezt  egy-két  kanál  zsírral  gazdagítva,
            petrezselyemgyökérrel  ízesítve  addig  főzték,  míg a  levét  elfőtte.  Közben  egy  másik
            bográcsban  zsírt  izzítottak,  s ebbe belerakták  a  félig  főtt  húst  és pirosra  sütötték.  Ha
            mindkettő  elkészült,  a  kását  tányérra  rakták,  tetejét  disznózsírral  „megpacsmagol­
            ták"  s rárakták  a  pirosra  sült  juhhúst.  2 4 1
                A  juhhúsos  kása  a  Hajdúságban  alkalmi,  ünnepi  eledelnek  számított.  Hajdúná­
            náson  „szüret  el  nem  múlhatott  nélküle".  Ugyanúgy  Kismarjában.  Debrecenben  ré­
            gen  halotti  torra  is  ezt  főzték.  2 4 2


                Rucáskása,  ludaskása
                Tipikus  készítési  módja  az,  amikor a húsokat  (legtöbbször  a szárnyakat,  lábakat
            és  más aprólékokat)  sós, zöldséggel  ízesített  vízben  megfőzték,  majd  a  vízben  főtt
            köles,  vagy  rizskását  a  hússal  összekeverték,  zsírral  gazdagították.  Többször  a kacsa
            tepertőjét  is rászórták,  esetleg  tovább  fűszerezték  borssal,  vagy más fűszerrel.  Ez  a
            variáció  megyénk  minden  részéből  ismert. Több  helyről  ismerünk  olyan variációt  is,
            hogy  a  kására  rárakták  a  külön  megsütött  húsokat.  Újszentmargitán,  Balmazújváro­
            son  a  húst  hagymás,  paprikás  zsírban  megsütötték,  majd  erre  rátették  a  megmosott
            kását,  vízzel  felengedve  „öregesre"  főzték.

                Disznóhúsos  kása,  körmöskása
                A  még füstöletlen  disznókörmöt,  fület,  vagy más bőrös  részeket  sós vízben  meg­
            főzték,  levét  „gyökérrel",  borssal  ízesítették.  A  megfőtt  húst  kiszedték,  s  a  lébe  be­
            lefőzték  a  köleskását.  Tálaláskor  a  főtt  húst  rárakták  a  megzsírozott  kására.
                A  megfőzött  húst  némely  helyen még sózva,  paprikázva  át  is sütötték,  s úgy tet­
            ték  rá  a  főtt  kására  (Hajdúnánás,  Hajdúböszörmény,  Hajdúhadház).  Kismarjában  a
            vízben  megfőzött,  majd  hagymás  zsírral  bőségesen  meglocsolt  kására  sült,  füstölt ol­
            dalast,  sült  kolbászt  raktak,  s mellé  még hordóskáposztát  is adtak.  Itt újabban  a kö­
            leskása  helyett  tengerikását  főztek.
   89   90   91   92   93   94   95   96   97   98   99