Page 89 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Spenótfözelék
A spenótot sós vízben megfőzték. Ha kevés szódabikarbónát tesznek a vízbe, a
zöld színét jobban megőrzi. Ha megfőtt, apróra összevágták. Világos rántást készíte­
nek, egy gerezd fokhagymával ízesítve, majd tejjel felengedve, sózva beletették az
összeaprított spenótot, és az egészet összefőzték. ízlés szerint kevés ecettel savanyí­
tották. Tetejére tejben, vajban párolt, majd saját zsírjában pirosra sütött sonkát,
vagy tükörtojást tettek (Álmosd).
Minden bizonnyal csak a XX. században, az úri osztálytól alászállott ételféleség,
a parasztnép vidékünkön a spenótot (parajt) nem ismerte, ha hallott is róla, megve­
tette (Hajdúhadház).

Töltött paradicsom
Személyenként 2-2 paradicsom belsejét kivájták. Egy darab sertéshúst megda­
ráltak, sózták, borsozták, s kevés grízzel megszaporították, majd beletöltötték a pa­
radicsomba. A paradicsom kiszedett részét átpasszírozták, sózták, cukrozták, s
bőséges tejföllel megöntözték, majd az egészet ráöntötték a megtöltött paradicsomra.
Ezután sütőben puhára főzték (Álmosd).
Minden bizonnyal csak a legújabb időben, szakácskönyvből tanulták meg, s to­
vábbadták környezetüknek.

Zellermártás
A zellert megreszelték, zsírban megpirították, vízzel feleresztették és liszttel sű­
rítve megfőzték. („Lisztes eresztéket csináltak neki".) Sóval, cukorral ízesítették
(Monostorpályi).

Kásaételek

A kása - mint korábban láttuk - tágabb fogalom: jelöli egyrészt a hántolt ma­
gok egy részét (köles, árpa, búza, rizs), másrészt a szemcsésre darált kukoricát (ten­
gerikása). 2 3 4 De az ételkészítés szempontjából ide kell sorolni a búzadarát és a
kukoricalisztet is. Ilyen tágabb értelemben vett kásaételekben megyénk igen gazdag.
Csoportosításuk nehéz, mert az azonos elnevezések mögött különböző, a különböző
elnevezések alatt azonos típusú ételek húzódnak meg. Gyakran ugyanaz a kásatípus
készülhet köles-, kukorica-, vagy rizskásából. A tendencia azt mutatja, hogy az el­
múlt századokban a köles uralkodott, majd helyét a kukorica, újabban a rizs vette
át. Az is megfigyelhető, hogy a kásaételek jellemzőbbek maradtak a pásztorok köré­
r
ben, azután a szegény summás, napszámos rétegek között, míg a nagyobb gazdák it­
kábban főzték.
A régiesebb kásaételek magában készültek, némi zsírozóval, azután - különösen
a módosabb gazdák -, a kását a hús mellé „garnírungnak" tálalták. Az is jellemző,