Page 84 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 84

Kismarjában  a legtekintélyesebb  mártás:  „a mártások  királya".  Ezért  főként  ta­
           vaszi  ünnepeken  (húsvét,  pünkösd)  főzték,  de  ilyenkor  hígításra  húslevet  használtak
           (mint  a  régi  úri  konyhákon  2 2 8 ),  s  a  mártáshoz  a  főtt  húst  is  megették.  Sok  helyen
           disznótoros  étel.  Ilyenkor  or jávai  főzték.

               Sóskamártás
               A  vadon  termett,  vagy  a  kerti  sóskát  megmosták,  késsel  apróra  darabolták,  sós
           vízben  megfőzték,  majd  ráhabartak  (Tiszacsege).  Jobb  ízű  a  sóskamártás,  ha  húslé­
           ben  főzték  meg. A  tejfeles  habarás  mellett  sokan  cukorral  is édesítették  (Hajdúná­
           nás,  Hajdúhadház,  Püspökladány,  Biharnagybajom, Konyár,  Kismarja).
               Sokan  a megtisztított  sóskát  kevés  zsíron  előbb  „fonnyasztották",  majd  sós víz­
           zel  feleresztették  és sűrű  habarással  beállították.  Tetszés  szerint  cukrozták.  Sokan  a
           találáskor  csorgattak  a  tetejére  tejfelt  (Tiszacsege,  Kismarja).  Regebben  önallo
           fogásként  ették,  kenyérrel.  Újabban  sokan  sült  kolbászt,  vagy  tükörtojást  tesznek  rá.

               Salátamártás
               A  megmosott  leveles salátát  lesózták,  összedarabolták,  zsíron  dinsztolták,  kevés
           vízzel  felengedve  megfőzték.  Ecettel, cukorral ízesítették,  s  tejfeles  habarással  dúsí­
           tották.  Néhol  kevés  zöld  kaprot  is  főztek  bele  (Hajdúnánás,  Püspökladány,  Álmosd).
           Nem  gyakori  étel.  Sok  faluban  teljesen  ismeretlen. Ahol  főzték,  önálló  fogásként  is
           ették,  gyakran  kolbászt,  sült  húst  is  adtak  hozzá.

               Hagymamártás
               Lényegében  rántással  és sűrű  habarással  feldúsított  hagymaleves.  Ennek  megfe­
           lelően  készítésének  kétféle  módja  volt:
               1.  A karikára  vágott  vereshagymát  sós vízben  megfőzték,  rántással  besűrítették,
           kevés  ecettel  ízesítették  (Balmazújváros),  s ha  volt,  tejfelt  tettek  a tetejére  (Tiszacse­
           ge).
               2.  Az aprított  hagymát  előbb  zsírban  pirították,  majd  liszttel,  rántással  sűrítet­
           ték  s  kevés  sós vízben  megfőzték,  végül  tejfellel  habarták  (Hajdúszovát,  Derecske,
           Zsáka,  Kismarja).
               Hasonló  módon  készítettek  fokhagymamártást  is,  csak  sokkal  kevesebb  hagy­
           mával,  mivel  a  fokhagyma  nagyon  erős  íz-, zamatanyagot  tartalmaz.  Ezt  Hajdúhad­
           házon  bakaszósz -nak  mondják.
               Akik  javítani  akarták  a  hagymamártást,  tetejét  szalonnazsírral  leöntötték,  s  a
           szalonna  tepertőjét  is ráhintették.  A  tejfeles  változatokat  főtt  hússal  is ették.  Sohase
           volt  népszerű  étel,  így a XX. században  fokozatosan  el  is  hagyták.

               Kapormártás
               Rántást  készítettek,  hozzáadtak  egy  kávéskanálnyi  összevágott  vereshagymát  és
           kevés kaprot. Vízzel  felengedték,  s kb.  15 percig főzték.  Közben  kevés  ecetet és cuk­
           rot,  majd még kevés  kaprot  adtak  hozzá.  Ha  megfőtt,  tejfeles  habarással  gazdagítot­
           ták  (Hajdúszovát,  Zsáka,  Debrecen,  Hajdúhadház,  Püspökladány).
   79   80   81   82   83   84   85   86   87   88   89