Page 87 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

szombaton lencsét esznek, vasárnap szépek lesznek". A XIX. században elterjedt
nóta szerint:
„Csak azért szeretem a magyar menyecskét,
Mer' meg tudja főzni orjával a lencsét."

A lencsét fakanállal passzírozó leányra mondták:

„Töri Mari a lencsét,
Várja a jó szerencséi!"

Amikor az 1930-as években kezdték felújítani a lencsetermesztést, sokan már
nem törték át, hanem szemes formában készítették el a lencsefőzeléket.

Zöldbab, zöldborsófőzelék
Készítették hús nélkül, vagy hússal, hasonlóan a zöldpaszulyleveshez, csak min­
den esetben bőséges tejfellel habarták. Tehettek rá füstölt húst, vagy zsírban eltett
húst. Megyénkben csak az 1930-as évektől kezdett terjedni, elsősorban a városokon
(Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Püspökladány, Konyár stb.).

TÖKKÁPOSZTA, TÖKLASKA, TÖKFŐZELÉK
Disznótökből, spárgatökből vagy istengyalulta tökből készült. A tököt meghá­
mozták, szeletekre vágták, meggyalulták, jól kimosták, sózták, majd néhány óráig
állni hagyták. Ezután sós vízben megfőzték, levének egy részét leöntötték, majd rán­
tással, tejes habarással, tejfellel, esetleg aludttejjel sűrítették. Sok helyen kaporral is
ízesítették. (Kapros tökfőzelék) Almosdon víz helyett savóban főzték meg a tököt.
Sok helyen ecettel savanyították (Debrecen, Balmazújváros, Álmosd, Kismarja). Új­
szentmargitán meg is cukrozták. Nyáron hűtve fogyasztották, kedvelt vacsora volt. A
módosabbak tehettek rá füstölt kolbászt, füstölt oldalast, vagy zsírból kiolvasztott
húst (Hajdúböszörmény).

Tökpötye
Egyelőre csak Fülöpről ismerjük. Sütőtökből készült, tehát késő őszi eledel. A
sütőtököt meghámozták, belét kivágták, vékony szeletekre darabolták és megfőzték.
Ezután liszttel együtt fakanállal feltörték s tejjel kissé hígítva mártás sűrűségűre
főzték.

Sárgarépa főzelék
A magyar lakosság körében nem kedvelt étel. A nóta is erre utal:

„Ki az urát nem szereti,
Sárgarépát főzzön neki.
Jól meg sózza, paprikázza,
Hogy a hideg is kirázza!"