Page 100 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 100

Főtt  tészták



               Gombóta,  tísztagombóta
               A  reszelttésztát  sós vízben  öregre  főzték,  sóval,  borssal  ízesítették,  majd  tetejére
           apró  kockákra  vágott  szalonnatepertőt  és forró  zsírt  tettek.  Csak  a  bihari  falukban
           általános,  főként  Sárándot  csúfolják  „gombótás  falu"-nak, de  ismerik  Hencidán, Gá-
           borjánban,  Kismarjában,  Berettyóújfaluban,  Zsákán,  Konyáron,  Biharnagybajom­
           ban,  Hajdúhadházon.
               Néhol  a  fövő  vízbe  néhány  szem  krumplit  tettek  (Kornádi,  Tiszacsege,  Hajdú­
           szovát. Itt zsíros gombóta  a  neve.)
               Zsíros  tarhonya,  öregreszelt,  tarhonya
               1. Paprikás  zsírt  izzítottak,  ezt vízzel  felengedték,  sózták,  s benne a reszelt  tész­
           tát  öregre  főzték.  Ha  kész  volt,  a  tetejét  borssal  szórták  (Debrecen,  Hajdúság).
               2.  A  reszelt  tésztát  izzított  hagymás  zsíron  megpirították,  azután  vízzel  felen­
           gedve  megfőzték,  s  tetejét  borssal  meghintették.

               Tejbetészta
               Komádiban  a  reszelt  tésztát  pici  sóval  tejben  főzték  meg. Tetejét  cukorral  szór­
           ták  meg.

               Galuska
               Vidékünkön  két alapváltozata  ismert:
               1.  Nyújtott  galuska  (mai neve:  kocka).
               A  liszt-tojás-víz  segítségével  gyúrt  tésztát  valamivel  vastagabbra  nyújtották,
           mint  a  levestésztát,  majd  négyzetes  kockákra  darabolták.  Sós vízben  kifőzték,  majd
           levét  laskaszűrőn  át  leszűrték.  Szűrés  közben  még tiszta  vízzel  is  átöblítették,  hogy
           „a  liszt  ízét  elvegyék".  Az így elkészített  galuskát  vagy pucéron  ették,  vagy  valami­
           lyen  ízesítővel.  Előbbi  esetben  forró  zsírral,  a  katolikusok esetleg  olajjal  leöntötték,
           megsózták  és már ehettek.  Az ízesítő  lehetett  szalonnatepertő,  túró (túrósgaluska),
           hagymás,  paprikás  zsírral  átitatott  tört  krumpli  (kolompíros  galuska),  dinsztelt ká­
           poszta  (káposztás  galuska),  lekvár  (lekváros,  vagy piszkos  galuska),  kapros  túró,
           mák,  dió, gríz.
               A  túrós  galuskát  néha  sütőben  átpirították.  Ha  a  kapros  túrós  galuskára  tejfelt
           is  tettek, csusza  a neve. Ez valószínűleg  újabb  variáció.  2 5  Újszentmargitán  a  tésztát
           a  krumpli  sós levében  főzték  meg. A  hagymás  krumplival  összekeverve  meg  lehetett
           pirítani  (Tiszacsege,  Zsáka,  Hajdúszovát,  Kismarja).  Különben  valamennyi variáció  a
           megye  minden  táján  felbukkan.
               2.  Szaggatott  galuska  (mai neve  nokedli).
               A  sós vízben  kifőtt,  átmosott  tésztát  olvasztott  zsírba,  szalonnatepertős  zsírba
           forgatták.  Régen  rendszerint  pucéron  ették  (kopaszgaluska)  2 5 1  (Debrecen,  Be­
           rettyóújfalu),  kaporlevéllel,  juhtúróval  (Berettyóújfalu,  Hajdúszovát),  ráütött  tojással
   95   96   97   98   99   100   101   102   103   104   105