Page 102 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 102

DERELYEK
              Az  elnevezés  többfajta  főtt  tésztát  jelöl,  sőt  egy  fajtáját  a  sült  tészták  közt  is
          megtaláljuk.

              Túrós,  lekváros  derelye
              Jó  sok  tojással,  csipetnyi  sóval,  kevés  zsírral  tésztát  gyúrtak.  Ezt  vékonyra  el­
          nyújtották,  majd  a  levél  tésztát  tojással  megkenték.  A  levél  egyik  felére  kb.  5-5  cm
          távolságra  kis csomókban  elhelyezték  a  tölteléket.  A  töltelék  lehet  cukorral, kaporral
          ízesített,  tojással  dúsított  tehéntúró,  vagy  szilvalekvár.  Ezután  a  levél  másik  felét  rá­
          hajtották  az  első  felére,  s a  töltelékcsomók  közötti  részeken  jól rányomkodták,  hogy
          összeragadjon.  Végül  derelyemetszővel,  vagy  késsel  három-,  vagy  négyszögletes  dara­
          bokra  metélték.  Forró  sós vízben  kifőzték,  leszűrték,  majd  zsíros  sós, vagy  cukrozott
          prézlibe  forgatták.  Vagyis  ezt  is  egyesek  sósán,  mások  édesen  ették.  Tiszacsegén
          prézli  helyett  cukrozott  darált  diót  hintettek  a  derelyére.  Mindenütt  ismerték.  Deb­
          receni  versike  szerint:

                                     „Lekváros  derelye
                                                     252
                                     a  kaszásnak  ereje".


              Rakott  túrós  derelye
              Az  elnyújtott  tészta  leveleket  lehetőleg  egészben,  vagy  minél  nagyobb  darabok­
          ban  sós vízben  kifőzték.  Ezután  egy  nagyobb  darabot zsírral  kikent lábasba  helyeztek
          úgy,  hogy-a  lábas  oldalát  is  befedje,  majd  raktak  rá  egy  sor  cukorral, fahéjjal  ízesí­
          tett  túrót. Azután  tésztát,  túrót  annyi rétegben,  míg a  lábas  tele  lett. Tetejére  ráhaj­
          tották  az  oldalán  lelógó  tésztát,  leöntötték  tejfellel  és sütőben  kisütötték  (Kismarja).
          Újabban  a  túróba  sokan  mazsolát  is  tesznek.
              Restderelye
              Lényegében  túrógombóc.  Hajdúnánáson,  Újszentmargitán  úgy  is  nevezik.  Két
          rész  túróhoz  egy  rész  lisztet,  tojást,  valamennyi  kenyérmorzsát,  kevés  kaprot  adtak,
          megsózták  s jól összedolgozták.  Ezután  barack  nagyságú  gömböket  formáltak  belőle,
          s  ezt  sós vízben  kifőzték.  Fövés  után  leszűrték,  zsíros  pirított  morzsába  (prézli)  for­
          gatták.  Leginkább  sósán  ették  (Debrecen,  Hajdúság,  Biharnagybajom,  Kismarja,
          Bojt).
               Újszentmargitán  komplikáltabb  készítésmódját  is  ismerték.  Két  összemarék  te­
          héntúróhoz  egy  diónyi  zsírt,  két  evőkanál  grízt,  egy  egész  tojást,  2  tojás  sárgáját,  s
           ennek felvert  habját,  s még két evőkanál  lisztet  kevertek. Jól eldolgozták,  s kis gom­
           bócokat  formáltak  belőle. Kifőzték,  zsemlemorzsába  forgatták,  s ki sóval, ki cukorral
           ízesítette.
   97   98   99   100   101   102   103   104   105   106   107