Page 190 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 190

223  VAJDA  1979.  338.
           224  MNL  I. 649.
           225  Ecsedi  valószínűleg  debreceni adatra  támaszkodva  állapítja  meg:  „a debreceni és  tiszántúli  ember
               főzeléknek  nevez  mindent, ami nem tészta". Ezt a mi gyűjtéseink  nem  igazolják,  bár egyes  hajdú­
               sági  városokban  a főzelék  valóban  „főzött  vastagételt" jelent. Hajdúnánáson  pl. a rucáskását,  tejes
               kását,  tört  krumplit  egyaránt  főzeléknek  nevezték  ECSEDI  1935.  96; DMNA  896-65.9.
           226  ECSEDI  1935.  96.
           227  VAJDA  1979.  338-339.
           228  SCHRAM  1961.  273.
           229  SCHRAM  1964.  589.
           230  DMNA  2025-82.47.  LENGYEL  Sándorné  gyűjt.
           231  KUTHY  1906. I.  16.
           232  DMNA  963-66.8.  Hajdúböszörmény
           233  Ecsedi  szerint a törökök,  szírek,  bolgárok  juhhússal,  túróval,  tojással  töltve  kedvelik. ECSEDI  1935.
               175.  E z is valószínűsíti,  hogy  a  Balkán  felől  érkezett  hazánkba.  M N  I. 76.
                                                               2
           234  ECSEDI  1935.  103.  Tágabb  értelemben  minden  szemcsés  dolog  kásás.  A  dinnye,  a  sült  tök, a
               krumpli,  a körte.  De  kásás  az  olvadó jég, a  zsír,  a méz stb.
           235  ECSEDI  1935.  106.
           236  M N  I. 78.
                  2
           237  ECSEDI  1935.  106.
           238  ECSEDI  1935.  54-55.
           239  SZŰCS  1938.  225.
           240  Debrecenben gyakran  főzték  napszámosoknak.  Ha nem volt  elég  zsíros,  a gazdát  kicsúfolták:
                                     .Feltette  a  tisztát,  kását,
                                     Otthun  hattá  a  szalonnát!"
               ECSEDI  1935.  18; Az N. BARTHA  1947.236.  alatt  közölt  leírás  téves,  hiszen  a  közölt  ételben
               nincs  kása.
           241  ECSEDI  1935.  105;  Erről  szól  a  hortobágyi  pásztornóta:

                                     „Magunk  megesszük  a  húsát,
                                     A  zsírjába  főzünk  kását.
                                     Kutya  issza  meg  a  vírit,
                                     Zsidó  veszi  meg  a  búrit.

               ECSEDI-BODNÁR  1927.  100.
           242  DMNA  896-61.11;  DMNA  33/3-70.
           243  ECSEDI  1935.  94; DMNA  624-61.  (Hajdúhadház)
           244  Az  étel  seggvéghurka,  gyöngyöshurka  néven  a  XVIII.  században  főúri  konyhákon  is  ismerős  volt.
               SCHRAM  1961.  272.
           245  KÓSA  1970.  361-374.
           246  SCHRAM  1964.  589.
           247  A  cinke hasonlít  a  dunántúli  dödölléhez.  KARDOS  1943.  67.
           248  Ecsedi  említi, hogy pl. a hortobágyi  pásztor, ha krumplija  elfogyott, kenyeret morzsáit  az öreg  tész­
               tába. ECSEDI  1935.  19-20; A z  „öhön" és a  „tísztáskása" ügyben  meddő  vita  folyt H. Fekete Pé­
                                                             F
               ter  és N. Bartha  Károly  között.  N. BARTHA  1947. 235-237; H. E K E T E  1957.  167.
           249  ECSEDI  1935.  19-20.
            250  ECSEDI  1935.  107-108.
           251  Ecsedi  szerint Debrecenben egy-két  öregasszony  ezt  mondotta csuszának.  Szerinte ez  azonos lehet
               a  Városi  jkv. 1796.  évben  a  3. lapon közölt  kölödör  nevű  galuskafélével.  ECSEDI  1935.  108.  E z
               nem  valószínű,  hogy  így van. Vö.  M N  I. 79.
                                          2
            252  ECSEDI  1935.  173.
            253  Hajdúhadházon  Enyedi  József  jegyezte  le a következő  mondásokat:  „Kínlódik,  mint a káposzta hús
               nélkül",  „A káposzta  csak  túróval  jó" (azaz disznó  orrával).  „Akkor jó a káposzta,  ha beledöglik  a
   185   186   187   188   189   190   191   192   193   194   195