Page 186 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

113 HJ3MLT ÍV. A.402/a.4. Szob vár prot. 4, 1775. 80.1; Elterjedt szokás volt, hogy az „égett bort"
a piacokon ún. „pálinkás asszonyok" árulták. ECSEDI 1935. 197.
114 ECSEDI 1935. 197.
115 BÁRSONY 1985. 48.
116 TAKÁTS 1829; Vázlatosan K. Mátyus István már 1787-ben leírta. K. MÁTYUS 1787.
117 ECSEDI 1935. 175; BENCSIK 1973. 124.
118 DMNA 116-70. Feljegyzés 1870-ből.
119 Megyénk minden részében csináltak be fejes, és apró káposztát. Erdélyben a XIX. század elején
csak fejes káposztát tettek el, (MGB 1829. 286-288), ezzel szemben a Dunántúlon főleg apró ká­
posztát savanyítottak. KARDOS 1943. 50-51.
120 ENYEDI 1962. 415-423; DMNA 1360-74 (Kismarja); DMNA 1949-82 (Diószegi Lajos gyújt.),
DMNA 2024-82 (Fülöp), Sass Jánosné gyűjt.); SZŰCS 1938. 223.
121 ECSEDI 1935. 98.
122 A z uborkasavanyítás Debrecenben ugyanolyan foglalkozás volt, mint a káposztasavanyítás. Az
„uborkacsináló asszonyok" kis hordókban savanyították az uborkát, és a piacon árulták. ECSEDI
1935. 28.
123 ENYEDI 1962. 429.
124 M N I. 38-39; KARDOS 1943. 157; TÁLASI 1955. 31; SCHRAM 1964. 585.
2
125 Vidékünkön nincs nagy hagyománya az aszalásnak. így sem a szatmári aszalóházaknak, sem a
zempléni földbe mélyített aszaló építményeknek nincsenek tárgyi emlékei. ECSEDI 1935. 165.
126 K. KOVÁCS 1970. 618-619.
127 A népi elbeszélés szerint egy gazda a szógájával küldött egy fazék tejet a nála dolgozó cigányok­
nak. A legény tréfából beleszékelt a tejbe. Aztán még figyelmeztette is a cigányokat: „vigyázzatok,
mert alul van a fele". Ezek látván a gyanús dolgot, egymást biztatgatták: ,.szérdik a' te!" így aztán
lassan mind megették. Gáborjáni népi elbeszélés.
128 ECSEDI 1935. 159-163.
129 K. KOVÁCS 1970. 619.
130 DMNA 2020-82.36.
131 BERECZKI DMNA 171/3-70.27.
132 SCHRAM 1964. 581.
133 BERECZKI DMNA 171/3-70.27; Ismeri: ECSEDI 1935. 161-162; SZŰCS 1938. 225; Újszent­
margitán úgy tudják, hogy a tejfelt „feltették egy edényben a kályhára, és zsírjára sütötték". A z
edényben maradt vajízű sárgás zsiradékot vajaljának nevezték. DMNA 2020-82.23.
134 Bődi Erzsébet szerint Bárándon emlékeznek az író kisütésére. Bizonyára a vajkisütés emlékéről le­
het szó. BÓDI 1985. 345.
135 Tehát a Kisbán Eszter által vázolt határt nem sikerült tovább bővíteni. KISBÁN 1967. 81-94.
136 ECSEDI 1935. 55; MADARASSY 1932. 79-81; G RATZ 1930.
137 FÜVESSY 1980.
138 VIGA 1981. 37; K. KOVÁCS 1970. 617-637.
139 KISBÁN 1967. 88-91.
140 VARGA 1973/a 499.
141 Mindössze Hajdúszoboszlóról van egyetlen adatunk, amikor a juhász felesége a néhány óráig állni
hagyott juhtejnek leszedte a tetejét, s azt főzéshez felhasználta. Ezzel persze a gomolya szegé­
nyebb lett. BERECZKI DMNA 171/3-70.6.
142 ECSEDI 1929. 22-24.
143 BERECZKI DMNA 170/2-70.20.
144 Ha a gomolya romlani kezdett, a férgesedéstől úgy próbálták megóvni, hogy rozslisztből készült híg
péppel kenték be, s így szárították. Hasonló péppel kenték be a télire eltett juhtúró tetejét is.
DMNA 116-70. Feljegyzés 1870-ből, Debrecen.
145 BERECZKI DMNA 171/3.29.
146 ECSEDI 1929. 22-24.
147 ECSEDI 1935. 54; BERECZKI DMNA 170/2-70.20-27; DMNA 624-61.10.
148 A zsendicének orda, puina elnevezésével vidékünkön nem találkoztunk. GUNDA 1964. 599-600.
149 MGB 1929. 235-236.
150 MNL I. 205. „bálmos"; Ugyanezt írja le NAGY 1943, 85.