Page 182 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 182

vevőket.  Elsősorban  rokonok, barátok,  szomszédok,  a  gazda  házához  bejáratos  mun­
          kások  és ezek  családtagjai  jöttek  szívesen,  akik  munkájukért  fizetést  nem  kaptak. A
          bérük  az volt, amit megettek, legfeljebb esténként  egy-egy kosár  szőlőt vihettek haza
          ajándékként.  Fontos  volt,  hogy  egész  nap  együtt  lehettek, beszélgettek,  szórakoztak,
          daloltak,  sőt  keveset  táncolhattak  is.
              A  szüreti  étrend  reggel kalács  szőlővel. Akik  kértek,  kenyeret, szalonnát  is ehet­
          tek,  zöld  hagymával.  Délre  rendszerint  kint  a  helyszínen  főztek,  szabad  tűznél  bog­
          rácsban,  vagy  üstben,  hordozható  katlanokon.  A  debreceniek  régen  az  érmelléki
          szőlőikben  több  napos nagy szüreteket  tartottak. Ilyenkor  csigalevest,  töltött  káposz­
          tát,  serpenyőben  sült  pulyka-,  csirkehúst  ettek.  A  Hajdúságban  éppen  úgy, mint Bi­
          harban  a  legtipikusabb  szüreti  ebéd  a  juhhúsos  kása,  vagy  a  birkapaprikás  volt.
          Természetesen,  egész  napon  át  volt  bor,  s lehetett  enni kalácsot,  szőlőt.
              Este vacsorát  is főztek,  bár ezen már nem  mindenki  vett részt: sokan  hazamen­
          tek,  hogy otthon a házi  dolgokat elvégezzék.  Ha délben  volt  húsleves,  akkor a  vacso­
          ra  rendszerint  egytálétel  volt:  juhhúsos,  vagy  rucáskása.  Ha  délben  nem  volt  leves,
          akkor  vacsorára  húslevest  főztek,  hozzá  sült  húst,  vagy  töltött  káposztát.  3 9 5
              A  közös  evésre  a gazdasági  életben  még több  alkalom  is adódott.  Ilyenek  voltak
          a  pásztorfogadás,  a  jószágkihajtás,  a  csőszfogadás,  a  gyepűkerülés.  Ilyenkor  rend­
          szerint  valamilyen  húst  főztek,  Debrecenben  perecet  kínáltak  a  résztvevőknek. 39 6
          Debrecenben  feledésbe  ment  már  a  pünkösdi  majális,  amikor  a  debreceni  gazdák
          étellel, itallal megrakott szekerekkel mentek ki a Nagyerdőre, és ott evés-ivás  közben
          vidáman  eltöltötték  a  napot.
              A  hétköznapi  étkezések  megszokott monotóniáját  a felsoroltakon kívül még sok
          külső,  vagy szubjektív  tényező  megbonthatta  (pl. váratlan  vendég  érkezése,  betegség,
          katonai  bevonulás  stb.), amikor mindig  valamilyen  ünnepélyesebb  étel  kerül  az  asz­
          talra.  Ezeket  nem  soroljuk  fel, mert  az  étkezések  rendjét  megbontják  ugyan,  de ál­
          talában  a  felsorolt  ünnepi  ételek  valamelyike jelenik  meg.  De  az  étkezések  rendje
          ezekkel  együtt  teljes.
   177   178   179   180   181   182   183   184   185   186   187