Page 177 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Negyedik fogásként felszolgálták a levesben kifőtt, de utána ropogósra kisütött
tyúkhúsokat. Jómódúaknái erre már csak a vacsora végén, több órai társalgás, boro­
zás után került sor. Szegényebbeknél ugyanakkor ez közvetlenül a leves után, fő fo­
gásként is megtette (Nagykereki, Artánd), vagy beléphetett a töltött káposzta után,
a sült húsok helyett. Akárhogyan is, de ez a fogás nem maradhatott ki, hiszen a hús­
levesben kifőtt hústömeget legcélszerűbben így lehetett hasznosítani. Amikor ez fő
fogás volt, régebben köles, vagy kukoricakásával együtt is felszolgálhatták. (Ez azon­
ban magyar lakodalmakon igen nagy szegénységnek számított.) Nagyon kevés emléke
maradt fenn annak, hogy a főtt marhahúst közvetlen a leves után valamilyen már­
tásban - elsősorban tormamártásban - szolgálták fel (Hajdúszoboszló, Kismarja).
A vacsorát mindig valamilyen tésztaféle zárta le. Régebben ez élhetett fánk,
csőröge, vízenkullogó, szalonnasütemény, perecek, lepények. Előkelőnek számított az
aranygaluska. A gyerekeknek sok helyen külön főztek tejbegrízt (Egyek). Az 1920-as
évektől szédületes gyorsasággal terjedtek a különböző édes tészták, majd pedig -
mint arra korábban utaltunk - a lakodalmak legreprezentatívabb süteménye a torta
lett, melyet legtöbbször maga a készítője kínálta végig legkedvesebb hozzátartozói
között.
Az édes tészták, különösen a torták nagy része már nem is kapcsolódott közvet­
lenül a vacsorához, hanem legtöbbször az asztalbontás után, éjfél tájban szolgálták
fel.
A kínálgatás következő hulláma hajnal felé, úgy 4 óra körül következett. Ilyen­
kor a vacsorából kimaradt húsokat, főleg az átsütött tyúkhúsokat szolgálták fel, bő­
séges borral, forralt borral, pálinkával. Sok helyen ilyenkor került sor a frissen
átmelegített aranygaluskára is. Általában ügyeltek arra, hogy az ennivaló az asztalról
sohase fogyjon el teljesen, hogy ha valaki kedvet kap, ehessen.
A vőlegényes háznál folyó nagy reprezentatív vacsora mellett a menyasszonyos
háznál is volt egy szerényebb vacsora. Köztudott, hogy a menyasszony szülei nem kí­
sérték el lányukat a vőlegényes házhoz, hanem otthon maradtak azokkal a vendégek­
kel, akik nem voltak hivatalosak a vőlegényes vacsorára. Itt is volt csigaleves,
valamilyen hús (zsírban átsütött főtt hús, birkapörkölt stb.), tésztafélék és bor.
Éjfél után a menyasszony szülei néhány kísérővel átmentek a vőlegényes ház­
hoz. Ok voltak a hérészesek. Biharban hévíszesek. Még elérték a vacsora végét, így
bőségesen ellátták őket enni-innivalóval. Debrecenben pl. egészben sült tyúkot kap­
tak, s természetesen tésztákat, tortákat. 3 8 4
A lakodalmi maradékokból még hetekig táplálkozhatott a család. A tésztafélék­
ből a résztvevők haza is vihettek néhány darabot kóstolóul azoknak a családtagok­
nak, akik nem vehettek részt a lakodalomban.
Az emberi életkor jeles napjai a névnapok. Falun azonban régebben csak az őszi
és s téli névnapokat ünnepelték, mert nyáron nem értek rá az időt tölteni. A névnapi
köszöntőket általában az esti órákban fogadták, s ilyenkor pogácsával, kaláccsal,
újabban édes tésztával és borral kínálták a vendégeket. A köszöntők régen tréfás rig-
musokat, Dél-Biharban énekes köszöntőket mondtak. A Hajdúságban névnap estékre
gazdag, húsos vacsorát is főztek. Debrecenben sült disznóhúst, kolbászt, hurkát, sült
tyúkot, paprikás csirkét, bélest, kalácsot és bort kínáltak a vendégeknek. Püspökla-