Page 176 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Újszentmargitán gulyásleves és sült tészta volt az ebéd. Debrecenben a tyúk aprólé­
kokból főztek levest, s itt már gyakran ebédre is volt töltött káposzta, malactokány,
pulyka-, kappansült. Szegényebb helyeken viszont nem főztek ebédet, csak kaláccsal,
pálinkával kínálták a korábban érkezett vendégeket. Álmosdon sokan tejbekását főz­
tek ebédre. Egy tál húsétel volt a lakodalmi ebéd Szentpéterszegen. 38 3 Ezzel szem­
ben Hajdúszoboszlón a XX. század elején a lakodalmi ebéd csigaleves, gyümölcs-,
vagy tormamártás, tejfeles csirke (az 1930-as években rántott csirke). A szegényeb­
beknél libás, vagy rucáskása, esetleg malacpörkölt. Igen gyakran töltött káposzta. A
juhos gazdáknál birkapörkölt, pecsenyék, de a húsokhoz köretet nem adtak. Végül
rétes, fánk, fonatos, s ha volt, gyümölcs zárta az ebédet. Egyeken szintén gyakori a
birkapörkölt, azonkívül a hurka, kolbász, amit a lakodalomra vágott disznóból töltöt­
tek, s újabban a rántott csirke.
Az ebédidő után, közvetlenül az esküvőre érkező vendégeket mindkét háznál ka­
láccsal, tejes kávéval, forralt borral, s rendes borral, a nyíri falukban pálinkával kí­
nálgatták. Ugyanez történt az esküvő után is, amikor mindkét násznép néhány órát
a menyasszonyos háznál töltött. Majd a menyasszony kikérése után, esti szürkület­
kor a teljes násznép kíséretében a menyasszonyt átvitték a vőlegényes házhoz. Itt
egy-két órás szünet után került sor a vacsorára, mely az egész lakodalom fő étkezési
periódusa.
A lakodalmi vacsora falvanként és társadalmi rétegenként több-kevesebb válto­
zatosságot mutat, de az azonos kategóriákban meglehetősen hagyománytartó. Az újí­
tások főleg a sütemények területén jelentkeznek.
A vacsora első fogása kivétel nélkül mindenütt csigaleves, amit legtöbbször
tyúkhúsból főznek. Kivétel csak az olyan nagygazdáknál volt, ahol a lakodalomra ök­
röt vágtak. Itt természetesen marhahúslevest főztek, csigával. Minden faluban ismer­
ték azt a szokást, hogy a csigacsináló alkalmával csináltak egy „nagy csigát",
amelybe hét kisebbet beletöltöttek. Ezt a vacsoránál a menyasszony tányérjába
csempészték. (A menyasszony és a vőlegény közös tányérból ettek, ez tehát ismert
termékenységmotívum.) Hencidán a tyúkokban található apró tojásokból is a me­
nyasszony tányérjába raktak néhányat, nyilvánvalóan hasonló célzattal.
A második fogás már megoszlott. Sok helyen elmaradhatatlan volt a töltött ká­
poszta (Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Kismarja, Nagyke­
reki, Ártánd stb.). Ebből szintén csináltak „nagy káposztát", benne hét kicsivel,
melyet a menyasszony-vőlegény közös tányérjába raktak. Szegényebbeknél a töltött
káposzta elmaradt, helyette juhhúsos kása, birkapörkölt volt (Kismarja, Hencida,
Gáborján), illetve Püspökladányban, Egyeken juhhúsos káposzta. Elég gyakori a ser­
téspörkölt is. A pörköltekhez újabban hasábra vágott főtt krumplit is adnak, de ezt
nem keverik a húshoz, hanem külön tálban szolgálják fel, hogy ki-ki annyit vegyen
csak, amennyit óhajt.
Módosabbaknál a sült húsok harmadik fogásként, a káposzta után következtek.
Ez lehetett pörkölt, tokány, pecsenye (fokhagymás), újabban néha rántott hús. A hú­
sokhoz mindig járt valamilyen savanyúság is, s természetesen, nem maradhatott el a
bor. A nagygazdáknál többféle sült hús is készült. Lehetett pl. marhapörkölt és disz­
nóhúsból sült fokhagymás pecsenye, rántott karaj stb.