Page 174 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Az emberi életkorral és szokásokkal összefliggő
táplálkozási rend

A megszületett csecsemő egyetlen tápláléka régen kizárólagosan az anyatej volt.
Ha az anyának nem volt elég teje, akkor dajkát hívtak, vagyis olyan anyát, aki a sa­
ját gyereke mellett vállalta más gyerekének a szoptatását. Ha ilyen nem került, a
csecsemő rendszerint elpusztult. A szoptató dajka gyerekét „tejtestvér"-nek tekin­
tették, s ez a legszorosabb műrokonságot jelentette még akkor is, ha a dajka és a
szoptatott gyerek családja nem egy társadalmi réteghez tartozott. A tejet pótló kü­
lönböző csecsemő tápszerek csak az 1920-as évektől kezdtek terjedni. Ha nem volt
akadálya, a csecsemőt régen 9 hónapig szoptatták.
A síró gyereket már néhány hetes korától csuszliztatták. A csuszli eredetileg
összecsomózott rongydarab, amelyet cukros vízbe mártottak, vagy összerágott, cuk­
rozott kenyérbelet kötöttek bele, és ezt dugták a síró gyerek szájába. 3-4 hetes gye­
reknek az anyja már csócsált: előbb csupasz kenyérbelet, majd fokozatosan más
ételeket, pl. húsokat. Az összerágott ételt az anya a szájából adta át a csecsemőnek.
Néhány hónap múlva már kecske-, vagy tehéntejet is kaphatott a csecsemő. Előbb
ezt is kenyérbélbe áztatva az anyja a saját szájából adta át a gyerek szájába, majd
pohárból. Az üvegre húzható gumicsuszlik csak a XX. században kezdtek elterjedni
a jobb gazdák körében. Balmazújvároson a német anyák állítólag egy-két csepp pá­
linkát is adtak a csecsemőnek, hogy „hadd erősödjön". 3 7 9 Kb. 1 éves korától a gye­
rek a felnőttek ételeit ette.
Szülés után kb. két hétig az anyát a rokonok, komaasszonyok, szomszédok táp­
lálták. Ezek egymás közt megegyeztek, hogy milyen sorrendben viszik a komatálat.
A komatál régebben 2-3 egymásra helyezhető komacsészé- bői, újabban különböző
alakú porcelán levesestál, húsos, tésztás tál egyberakásából áll. A komatálat a szőtt,
újabban boltban vett damaszt komakendövei kötik át.
A komaebéd vitelkor mindenki az általa ismert legfinomabb ételeket igyekezett
elkészíteni. Megszólták azt, aki nem elég gazdag komatálat vitt. Figyelték, hogy „két
karral viszik-e" a komatálat (Sáránd), vagyis, hogy több fogásból áll-e az ebéd.
A komaebéd elmaradhatatlan fogása a húsleves csigával, illetve helyette újab­
ban citromos becsináltleves, kappan aprólékleves, húsos lében főtt gyümölcsleves.
Második fogásként valamilyen finomabbnak tartott húsétel, tejfeles paprikás csirke,
borsos tyúksült, rántott csirke, főtt hús mártással következett. Ezután valamilyen
újabb sült hús, töltött hús, töltött galamb, vagy töltött káposzta következett. Gyak­
ran vittek tejbegrízt, tejbe rizskását mazsolával, csőrögét, sulyomtésztát, fánkot,
újabban valamilyen édes tésztát, esetleg tortát. Igen gyakori a madártej. Sokan vittek
bort, vagy valamilyen édes likőrfélét.
Ebből következik, hogy vidékünkön a komatál az ételújdonságok tükre, melyben
az egyetlen húslevesen kívül - néha még az is! - a legújabb ismereteket tükrözi.