Page 175 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A keresztelő már olyan társas összejövetel, amelyen a közeli rokonság, szom­
szédság, műrokonság, gyakran 50-100 fő is összejött. így ennek étrendje is híven
reprezentálja a gazda társadalmi-, vagyoni helyzetét.
Általában a vasárnapi étrend a meghatározó, vagyis a húsleves csigatésztával
(Hajdúböszörményben grízgaluskával), a töltött káposzta, paprikás, sült húsok és
tésztafélék. Utóbbi lehet kalács, vagy újabban cukros édes tészták. Debrecenben
régen elmaradhatatlan volt a sült kappan. 1 Kábán a délelőtt érkező vendégek ru­
mos teát kaptak, délben a húsleves után töltött tyúk volt, végül rétes. Nagykerekiben
szinte elmaradhatatlan volt a csőröge. Természetesen nem hiányozhatott a bor és a
pálinka.
A keresztelő ebéd rendszerint a késő esti órákig elhúzódott, sokszor zenés mu­
latságban folytatódott, ami azt jelenti, hogy a kínálgatás is tovább tartott. Ilyenkor
a tésztafélék, a kimaradt húsok, s természetesen a bor vitték a fő szerepet.
A lakodalom vidékünkön is több napig tartó ceremónia, de a teljes násznépet
összefogó eseménysorozat, a hozzátartozó hagyományos étkezésekkel egy nap és egy
éjjel történik. A lakodalmat megelőző összejövetelek közül a kézfogó volt a legszá­
mottevőbb esemény, amelyen közös étkezés is volt. Ilyenkor 40-50 rokon családot is
meghívtak, s ezek este a lakodalomhoz hasonló vacsorát ettek. Ez Debrecenben a
XX. század első felében a következőből állt: csigaleves tyúkhússal, töltött káposzta,
pulyka, vagy kappan egészben sütve, malacpecsenye, befőttel, kalács, vagy fánk sült
tészta (kürtőskalács), gyümölcs, kávé s természetesen bor. 8 2 Falun valamivel szeré­
nyebb volt az étrend, de itt is általában volt húsleves, töltött káposzta, sült húsok és
tészták.
Lakodalom előtti összejövetel volt a csigacsináló is, ahol a család és a rokonság
nőtagjai elkészítették a szükséges csigát. Ez tehát elsősorban munkaalkalom volt,
amely a késő délutáni órákban kezdődött, s amikor a csiga elkészült, este 10-11 óra
körül, akkor „taposták be a végét", vagyis kezdődött valamiféle mulatság. Közben
tehát kiadós nagy vacsorát nem tarthattak, de azért főztek csigalevest, megsütötték
a levesben főtt húsokat, volt kalács és tésztafélék, s természetesen bor, pálinka.
A lakodalmi fő esemény két háznál zajlott: a menyasszonyos háznál valamivel
kisebb, a vőlegényes háznál nagyobb előkészületekkel. Az esküvőt vidékünkön leg­
többször délután tartották, de a lakodalomban segédkezők már kora reggeltől tevé­
kenykedtek. Voltak mindig más faluból, városból érkező rokonok, akik már reggel
megjöttek, így mindkét háznál már reggeliről is kellett gondoskodni. Ebből még nem
csináltak nagy ügyet: mindenki azt evett, amit éppen találtak: tejeskávét, az előző
nap már kisült kalácsot, a levágott baromfiak sült vérét, aprólékját stb.
A vendégeket érkezésüktől kezdve egész napon át kb. óránként illett kínálni, így
mindig volt kéznél valamilyen harapnivaló, ha más nem, kalács, fánk, csőröge, bor,
kávé. Lakodalmakra rendszerint különböző módon fonott üres kalácsokat sütöttek,
de elmaradhatatlan volt a lyukas kalács.
Délben mindkét háznál viszonylag szerény ebédet tálaltak a más helyről érkezők
és a lakodalomban tevékenykedők részére. Itt már rendszerint volt húsleves, de nem
biztos, hogy csigatésztával, valamilyen sült hús és tészta. Természetesen, a lakodal­
makhoz mindig sütöttek friss kenyeret, néhol nullás lisztből. Almosdon, Bárándon,