Page 170 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A fontosabb ünnepek részben az úgynevezett jeles napokhoz, az emberi életkor
fordulóihoz, a munka és a társasélet jelesebb eseményeihez kapcsolódnak.

A jeles napok étrendje

Hét naponként ismétlődő jeles nap a vasárnap, (zsidóknál a szombat), mely a
Mózes-féle teremtésmítosz szerint munkaszüneti nap, s erre a napra esnek a keresz­
tyének számára kötelezően előírt istentiszteletek, templomjárások. A vasárnapi étke­
zések éppen ezért a templomi istentiszteletekhez igazodtak.
Vasárnap reggel falun mindig felseperték a ház elejét, az utcát, az udvart, a csa­
lád minden tagja „megtisztálkodott", a férfiak borotválkoztak. Ennek megfelelően a
reggeli a megszokottnál kissé későbbre tolódott. Különösen ott, ahol kora reggeli,
hajnali misére is elmentek. Emiatt is a vasárnapi reggeli nem nagyon különbözött a
hétköznapitól, de ahol az ünnepnek nyomatékot akartak adni, itt jelentek meg az
újabb ételek, mint a kávé, tea, melyet jobb módúak néha kaláccsal ettek. A szokásos
pirítós kenyér, sült szalonna, kolbász mellett több helyen főleg vasárnap reggel ettek
szalonna zsírjában dinsztelt káposztát (Fülöp), tojás rántottát kolbásszal.
A vasárnapi ebéd legkevesebb két fogásból állt. Legtipikusabb, sok helyen állan­
dó eleme a húsleves. Ennek elmaradása a szegénység jele. Természetesen, leggyako­
ribb a tyúkhúsleves, ritkább a marhahúsleves. Számbajöhet még a friss hússal főzött
zöldség-, vagy gyümölcsleves, de a füstölt hússal főzött levesek már nem számítanak
ünnepi levesnek. A második fogást képezhette a levesben megfőtt hús valamilyen
mártással, töltött káposzta, valamilyen sült hús, újabban rántott hús, paprikás csirke.
Ugyancsak újabb vasárnapi köret a rizskása, s gyakori a savanyúság. Kivételes alkal­
makkor, főleg amikor kedves vendég is jött ebédre, a leves és a sült hús közé beépül­
hetett a főtt hús mártással, a töltött paprika, vagy a töltött káposzta. A vasárnapi
ebéd nagyon gyakran záródott valamilyen édes tésztával. Ez régebben lehetett fánk,
csőröge, vízenkullogó, kürtös kalács, újabban édes tészta. Ha vendég volt, vasárnap
elengedhetetlen volt ebédhez a bor, vagy a pálinka.
A vasárnap esti vacsora rendszerint déli maradékból állt. Ha ez elfogyott, vagy
vacsorára is maradt a vendég, akkor valami gyorsan elkészíthető zsíros egytálételt
készítettek. Kábán pl. ilyenkor ettek savanyú káposztát sült szalonnával, sok helyen
kolbászos rántottát, sült oldalast, sült töviskes húst, sült kolbászt. Hencidán vasárnap
esti vacsora volt a kocsonya.

Újév napja

Az újévi ünnep már szilveszter estéjén kezdődött. Az év utolsó estéjén szívesen
főztek szemes terményből főzelékfélét, mert azt hitték, hogy az szerencsét hoz az új
évben, különösen ha disznóhúst is főztek bele. Újszentmargitán szüveszter estéjén
szemes kukoricát főztek, cukorrépával édesítve. Legtöbb helyen már óév utolsó nap­
ján se főztek baromfit, mert ez a hiedelem szerint elkaparja az újévtől a szerencsét.