Page 189 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

192 ECSEDI 1935. 18.
193 BÉRES 1986. 26.
194 ECSEDI 1935. 14.
195 BÓDI 1985. 341.
196 A pohánkából, tatárkából készült kásalevest a XVIII. században valószínűleg nálunk is főzték.
SCHRAM 1964. 589.
197 ECSEDI 1935. 105. Debrecenben a napszámosok levese, sokszor naponta kétszer, reggel és délben
kásaleves volt.
„Bodzavirág, leveskása,
Mindenik nap kétszer járja"
„Jó gazdám vót nékem Elek,
Mondja, fiam szelj kenyeret!
Szelj kenyeret Ferenc gyerek,
Megfőtt már a kásaleves!"
197/a ECSEDI 1935. 57.
198 VARGA 1973. 273.
199 SCHRAM 1964. 589.
200 A közös hadsereg ébresztő kürtjelére költött szöveg:
„Kelj fel katona!
Megfőtt a zupa!"
201 MÓRICZ P. 1927. 65.
202 A régi szakácskönyvek is ismerték: SCHRAM 1961. 272-273; Szatmárban a neve peterák. DMNA
1793-78.6.
203 VAJDA 1979. 345.
204 VAJDA 1979. 340.
205 ENYEDI 1962. 427.
206 Hajdúhadházon leírta: ENYEDI 1962. 427; de ismerték Hajdúnánáson, Püspökladányban, Bihar­
nagybajomban, Konyáron.
207 ECSEDI 1962. 427.
208 Részletesen leírta CSORBA Ildikó Csaholcról. DMNA. 1793-78.
209 ECSEDI 1935. 28; SCHRAM 1964. 589.
210 Csongorádi bíró lánya, Marika,
Paszulyt főzött vacsorára, csuhajja,
Olyan sűrű vót a leve,
Megállott a kanál benne!" - ECSEDI 1935. 24.
211 ECSEDI 1935. 25.
212 ECSEDI 1935. 28.
213 ECSEDI 1935. 28.
214 SCHRAM 1964. A savanyított húsos levesek rokonságban vannak a hagymalevesekkel. Talán a
hozzáadott hagyma mennyisége döntheti el, hogy mikor, melyik kategóriába sorolhatjuk.
215 ECSEDI 1935. 27, 75; N. BARTHA 1947. 236; DMNA 72-70.21-22.
216 MÓRICZ P. 1927. 116.
217 SZŰCS 1938. 225.
218 Akik tehették, a sárkonc, öregoldal, vékonyoldal, felsár, fartő, csípőremek részekből választották a
levesbe való húst. ECSEDI 1935. 33.
219 Volt olyan vélemény, hogy a parasztember csak akkor eszik húst, „ha vagy ő beteg, vagy a tyúk,
vagy mind a kettő". Kétségtelen, hogy napszámos szegényemberek nem juthattak hozzá gyakran
friss húshoz, de gazda emberek legalább vasárnap húst ettek, de nagyobb ünnepi alkalmakra vala­
milyen módon a szegények is igyekeztek húst szerezni. A legnagyobb nyomorúság az volt, ha há­
zasulandóknak hús nélkül, s „bortalan múlt el lakodalmi estjük". (Sinka)
220 M N I. 72; KISBÁN 1989.
2
221 ECSEDI 1935. 47.
222 VAJDA 1979. 338. Német neve itt: „vainsup".