Page 189 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 189

192  ECSEDI  1935.  18.
        193  BÉRES  1986.  26.
        194  ECSEDI  1935.  14.
        195  BÓDI  1985.  341.
        196  A  pohánkából,  tatárkából  készült  kásalevest  a  XVIII.  században  valószínűleg  nálunk  is  főzték.
            SCHRAM  1964.  589.
        197  ECSEDI  1935.  105.  Debrecenben  a napszámosok  levese, sokszor  naponta  kétszer,  reggel  és  délben
            kásaleves  volt.
                                   „Bodzavirág,  leveskása,
                                  Mindenik  nap  kétszer  járja"
                                   „Jó  gazdám  vót  nékem  Elek,
                                   Mondja,  fiam  szelj  kenyeret!
                                   Szelj  kenyeret  Ferenc  gyerek,
                                   Megfőtt  már a  kásaleves!"
        197/a  ECSEDI  1935.  57.
        198  VARGA  1973.  273.
        199  SCHRAM  1964.  589.
        200  A  közös  hadsereg  ébresztő  kürtjelére  költött  szöveg:
                                       „Kelj  fel  katona!
                                       Megfőtt  a zupa!"
        201  MÓRICZ  P.  1927.  65.
        202  A  régi  szakácskönyvek  is ismerték: SCHRAM  1961. 272-273;  Szatmárban  a neve peterák.  DMNA
            1793-78.6.
        203  VAJDA  1979.  345.
        204  VAJDA  1979.  340.
        205  ENYEDI  1962.  427.
        206  Hajdúhadházon  leírta:  ENYEDI  1962.  427;  de  ismerték  Hajdúnánáson,  Püspökladányban,  Bihar­
            nagybajomban,  Konyáron.
        207  ECSEDI  1962.  427.
        208  Részletesen  leírta  CSORBA  Ildikó  Csaholcról.  DMNA.  1793-78.
        209  ECSEDI  1935.  28;  SCHRAM  1964.  589.
        210  Csongorádi  bíró  lánya,  Marika,
            Paszulyt  főzött  vacsorára,  csuhajja,
            Olyan  sűrű  vót  a  leve,
            Megállott  a  kanál  benne!"  -  ECSEDI  1935.  24.
        211  ECSEDI  1935.  25.
        212  ECSEDI  1935.  28.
        213  ECSEDI  1935.  28.
        214  SCHRAM  1964.  A  savanyított  húsos  levesek  rokonságban  vannak  a  hagymalevesekkel.  Talán  a
            hozzáadott  hagyma  mennyisége  döntheti  el, hogy  mikor, melyik  kategóriába  sorolhatjuk.
        215  ECSEDI  1935.  27,  75; N. BARTHA  1947.  236;  DMNA  72-70.21-22.
        216  MÓRICZ  P.  1927.  116.
        217  SZŰCS  1938.  225.
        218  Akik  tehették,  a  sárkonc,  öregoldal,  vékonyoldal,  felsár,  fartő,  csípőremek  részekből  választották  a
            levesbe  való  húst.  ECSEDI  1935.  33.
        219  Volt  olyan vélemény,  hogy  a  parasztember  csak  akkor eszik  húst,  „ha vagy  ő  beteg, vagy  a  tyúk,
            vagy  mind  a  kettő".  Kétségtelen,  hogy  napszámos  szegényemberek  nem  juthattak hozzá  gyakran
            friss húshoz,  de  gazda  emberek  legalább  vasárnap  húst  ettek, de  nagyobb  ünnepi  alkalmakra vala­
            milyen módon  a szegények  is igyekeztek  húst  szerezni. A  legnagyobb nyomorúság  az  volt,  ha há­
            zasulandóknak  hús nélkül,  s  „bortalan  múlt  el  lakodalmi  estjük".  (Sinka)
        220  M N  I. 72;  KISBÁN  1989.
               2
        221  ECSEDI  1935.  47.
        222  VAJDA  1979.  338.  Német  neve  itt:  „vainsup".
   184   185   186   187   188   189   190   191   192   193   194