Page 191 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 191

disznó", A  káposzta  jobb  a hústól",  „Szeretem  a káposztát,  de  csak  ha porcióba  van  kötve"  (azaz
                 ,
           meg  van  töltve), ,Egyed  a káposztát  -  mondta  a gazda  a szógának  -  olyan  a' mint  a  hús!"  „Nem
           olyan a' -  mondja a szóga  -  mer  ha olyan lenne, rég elvitték  vóna  a kutyák!"  ENYEDI  1962.  426.
       254  Sok XIX. századi  katonanótában  benne  van  a  káposzta.  Pl. „Kerek  a  káposzta,  csipkés  a  levele",
           „Káposzta,  káposzta,  téli-nyári  káposzta",  stb. A  közös  hadsereg  ebédre  hívó  kürtjeléhez  a magyar
           bakák  a  következő  szöveget  költötték:  „Káposzta,  káposzta,  hús  is van  benne!"  A  hajdúsági  lako­
           dalmak  vőfélyrigmusa  a  káposzta  elkészítésének  régies  módját  mondja  el:
                            ,A  káposzta  a  magyarok  híres  eledele,
                            Kigyelmeteke^t  is megkínálom  vele.
                            Itt  van  a  káposzta,  friss jó  disznóhússal,
                            Jól  megeszkábálva,  mint  szekér  a  gúzzsal.
                            Szakácsasszonyokkal  felfúszerszámoztattam,
                            Tétettem  bele  szegfűt,  borsot,  meg  is  sózattam,
                            Belevágattam  kilenc  disznónak  elejit,  hátulját,
                            Keresse  meg  benne  ki fülit,  ki  farkát".
           ENYEDI  1963.  24.
       255  Ecsedi  szerint  ,,nehéz  étel,  irodában  ülő embernek  nem  való".  ECSEDI  1935.  101.
       256  ENYEDI  1962.  428.
       257  ENYEDI  1962.  428;  Vö.: SCHRAM  1964.  581;  M N  I. 94.
                                               2
       258  ECSEDI  1935.  101.
       259  ECSEDI  1935.  97.
       260  VAJDA  1979.  340.
       261  Régen  ezzel  igyekeztek  kedveskedni  a  sorkoszton  élő  tanítóknak  is.  Hajdúszováton  maradt  fenn
           egy  anekdota,  mely  szerint  az  egyik  kántor,  amikor már nagyon  unta a heteken  át fogyasztott  töl­
           tött  káposztát,  tanítványaival  együtt  szabályosan  eltemette, s fölé  a következő  sírfeliratot  készítette:
                                  ,A  szováti  káposzta
                                  Nyugodjék  meg  az  Úrba,
                                  Mert  nem  tudja  már bevenni
                                 A  rektor uram gyomra."
           DMNA  1949-82.  15.  DIÓSZEGI  Lajos  gyűjtése.
       262  ECSEDI  1935.  101.
       263  Bél Mátyás  1730  táján  még „fölöslegesnek  tartja  kiemelni",  ,.mindenki  tudja, milyen  kitűnő,  kelle­
           mes  ízű" hús. BÉL 1984.  362; Még a XIX. század  derekán  is  „közétek...  úrnak,  zsellérnek  kedves
           eledele".  OSVÁTH  1875.  17; DMNA  2021-82.3.
       264  MOLNÁR  1969.  119.
       265  SZŰCS  1938.  217;  DMNA  1420-74;  ECSEDI  1935.  57-58.
       266  ECSEDI  1935.  59.
       267  Az  idegenforgalmi  rendezvényeken  ma  felbukkanó  ökörsütésnek  nem  ismerjük  népi  megfelelőit.
       268  Debrecenben  „pecsenyesütő  társaság"  működött,  akik  más sütögetőkkel  együtt  céhszerű  szerveze­
           tet  alkottak. VARA  1981.  309-352.
       269  ECSEDI  1935.  87.
       270  ECSEDI  1935.  183.
       271  ECSEDI  1935.  86;  KISBÁN  1989.
       272  MÓRICZ  P.  1927.  66.
       273  ECSEDI  1935.  87;  KISBÁN  1989.
       274  ECSEDI  1935.  87.
       275  ECSEDI  1935.  46.
       276  ECSEDI  1935.  46,  88.
       277  ECSEDI  1935.  183.
       278  ECSEDI  1935.  87.
       279  Uo.
   186   187   188   189   190   191   192   193   194   195   196