Page 16 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Birsalma. Félvad állapotban tengődött egy-két fa a kert sarkában. Gyümölcsét
télen a tiszta szobában a szekrény tetején tartották, mert jó illatot adott a szobának.
Nyersen nem nagyon ették, csak étel alapanyagként használták.
Dió. A diófa a kertek, udvarok méltóságteljes dísze. Hatalmas példányait főleg
a szőlőskertek őrizték. 3 6 A dió nyersen is kedvelt csemege, köszöntő gyerekek aján­
déka, főként azonban tésztába való töltelék. Megszerzésére mindenki törekedett.
Mogyoró. Vidékünkön elsősorban vadon termő erdei gyümölcs, de nagyon sok
kertben tenyészett egy-két mogyoróbokor, mely olykor tekintélyes fává is fejlődhe­
tett. Termését a dióhoz hasonlóan hasznosították.
Pöszméte, (köszméte, egres elnevezése tájunkon újabb jelenség). Nem sokra be­
csült gyümölcs: cserje, bokor formájában szőlők végében, utak mentén tűrték meg.
Nem gondozták, így félvadon tenyészett. A gyerekek nyersen is szemelgették, de fő­
leg étel alapanyag.
Ribizli. A piros, ritkábban a fekete ribizli szintén nem nagyon számontartott
gyümölcs. Néhány bokor állt a kertben az utak mentén, melynek termését nyáron el­
csemegézték, illetve néhány helyen főztek belőle levest, vagy lekvárt.
Málna. Régebben csak vadon fordult elő az erdők tisztásain. A XX. században
nagyon sok kert végében lényegesebb gondozás nélkül, szinte félvad állapotban te­
nyészett. Szakszerű szántóföldi művelése a nyírvidéki falvakban az 1950-es évektől
terjedt el. Régebben többnyire nyersen fogyasztották, sokan készítettek belőle ször­
pöt, vagy lekvárt.
Eper. Vidékünkön egyértelműen a fán termő fehér- és fekete gyümölcsöt (Mo­
rus alba, M . nigra) értik alatta. Itt is a XVHI. század végétől, H. József ismert ren­
delkezése óta telepítettek epres kerteket, illetve ültették mindenütt az utak mellé. A
XIX. században már megszokott díszfája a paraszti udvaroknak. 3 7 Termése a gyer­
mekek kedvelt csemegéje. Egyesek pálinkát is főztek belőle, de a termés több részét
baromfiak ették meg.
Dinnye. Mind a görög, mind a sárgadinnye egyike legrégibb ismert gyü­
mölcseinknek. 3 8 Megyénk egész területén ismert, de néhány falu különösen híressé
vált dinnyéjéről. Ilyen volt Konyár, Tépe, Hajdúbagos, a Debrecen környéki kertek,
ahol nagy mennyiségben, eladásra is termelték. Érési szezonban a dinnyetermelők
délben és este igen sok dinnyét esznek, néhol (Fülöp, Konyár) kenyérrel eszik, így a
fő étkezést pótolja. Ősszel, a zölden maradt apró dinnyékből savanyúság céljára be­
főttet készítenek.
Szamóca vagy földieper . Igen kis mennyiségben, kertekben termelték.
Mák. Többnyire kertekben termesztett növény. Az 1930-as évek végétől sokan
szántóföldön, eladásra is termelték. Elsősorban tésztafélék töltőanyaga. Régebben a
gubójából altatószert főztek, amit a rosszul alvó gyereknek adtak.
Napraforgó. Megyeszerte elterjedt olajat adó növény. Régebben elsősorban
szegénynövényként ültették kukoricatábla-, vagy utak mellé. Táblás termelése csak
az 1930-as évek óta ismert, főleg amikor a háborús beszolgáltatási rendszer során a
napraforgómaggal jól lehetett teljesíteni a beadási kötelezettséget. Magja nyersen,
vagy enyhén pörkölve kedvelt csemege (neve Gáborjánban és Konyáron muszi), főleg
azonban olajat préseltek belőle. Református falukban '945 előtt olajat nem fogyasz-