Page 11 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 11

A   NÉPI   TÁPLÁLKOZÁS
                      NÖVÉNYI     EREDETŰ      ALAPANYAGAI







                               Termesztett   növények




            Búza.  Megyénkben  is a  legfontosabb  kenyérnövény,  de míg a bihari  részeken  és
        a  Hajdúságban  domináns  növény,  a  nyíri  falvakban  másodlagos  helyre  kerül  a  rozs
        m ö g é .  1 4 / a  Termesztésének  arányaiban  a  XVIII.  század  vége óta lényeges változás  alig
        történt. Korábban  az  őszibúza  (Triticum  vulgaris) mellett gyakran vetettek  tavaszbú  -
        zát  (Triticum  aestivum)  is. A XX. század  elejéig  még a domináns  búzatermő  tájakon
        is  gyakran  vetették  rozzsal  keverve, azaz  kétszeresként  , 15
            A  búza  tájunkon  minden  idők  legfontosabb  növényi  alapanyaga: legtöbb  helyen
        életnek  nevezik. Akinek  földje  volt,  legelső  célja  a  szükséges  búzamennyiség  megter­
        melése. Egy főre  régebben  1-2  mázsát,  a XX. században  2-3  mázsát  számoltak.  Aki­
        nek  nem  termett  meg  ennyi,  az  részes  aratással,  vagy  más  módon  igyekezett
        megszerezni.  Akinek  „nem  volt  meg  a  kenyere",  az  a  legnagyobb  nyomorúságnak
        számított.
            Rozs.  Főleg  a nyíri  részeken  a második  legfontosabb  kenyéradó  növény. Itt szal­
        mája  is  nagyon  fontos  tetőfedő  anyag  volt  (zsupp).  Évi  szükséglete  kb.  a  búzával
        egyenlő.  Sok  helyen gabonának  nevezik.
            Kukorica.  Ma  legtöbb  helyen  tengeri  néven  ismerik, régen  „indiai  búzának"  is
        mondták  (latin  forrásokban  „indici").  Főleg  a  fekete  bihari  földeken  és a  Hajdúság­
        ban  domináns  növény,  bár  az  emberi  táplálkozásban  betöltött  szerepe  éppen  itt  a
        legkisebb. A  XVIII.  században  betelepített  románság  körében  sokáig  az alapvető  táp­
        anyagok közt  szerepelt. Ujabban  mindenütt  csak kenyérpótló,  de  főleg kásaétel, mely
        sok  helyen  a  köleskását  helyettesítette.  A  kukoricát  főzve,  sütve  vagy  pattogtatva
        eredeti  mivoltában  is fogyasztják.  Főzték  zsengés  állapotában  csuhástól  együtt,  vagy
        télen  a szemes tengerit  cserépfazékban  megfőzték.  Sokan  cukrot, mézet,  Újszentmar-
        gitán  cukorrépát,  Hajdúszováton  mákot  tettek  a  fövő  vízbe,  hogy  ízletesebb  legyen.
        Levét  köhögés  ellen tták.  1 6  A  még zsengés  kukorica csöveket  csuhéjától  megfosztva
                         i
        nyárson,  vagy  vasvilla  ágára  szúrva  tűzön  pirosra  megpörkölték.  Ha  már  kemények
        a  szemek, „öregszik",  sütés  előtt  késel  megvagdalták. 1  Újszentmargitán  a már  érett
        kukoricaszemeket  a  tűzhely  plattján,  vagy  a vaskályha  tetején  megpirították.  Ennek
        neve:  dumó.
            A  rostakéregben,  nyílt  tűz  fölött  pattogtatott  tengeri  társasösszejövetelek  ked­
        velt csemegéje.  Nagypénteken  minden faluban pattogtattak  tengerit. Ha nehezen  pat­
        tant,  tréfásan  biztatgatták:
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16