Page 14 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 14

Saláta  (Kismarjában  régen  sajáta).  Kertben  termesztett,  elsősorban  baromfi
           eledel,  de  -  főleg  öntve  -  nem  túlságosan  gyakori emberi  táplálék  is lehetet. Az igé­
           nyesebb  fejes  saláta  csak  a XX. század  derekától  kezdett  elterjedni.
               Tök.  Legelterjedtebb  a  köztesnövényként  termesztett  zöld  disznótök,  melyet
           még  zsenge korában  használtak  étel  készítésére,  különben  állati  takarmány.  Újában
           a  kertben  termesztenek  spárgatököt,  s  ezt  főzik.  Sok  helyen  ismerik  az  ún.  „isten­
           gyalulta  tököt",  mely forró  vízben  gyalulás  nélkül  is vékony  csíkokra  bomlik.  Régen
           ismert  téli  csemege  a  fehér  héjú,  sárga  bélü  bécsitök,  vagy  sütőtök.  (Hajdúnánáson
           dinke,  Hajdúböszörményben  Unka).  A  sütőtök  akkor  jó, haparázs,  ha  a  héja  olyan
           kemény,  hogy  az  ember  körme  nem  megy  bele.  A  levágott  szelet  a  vízben  elsüllyed.
           A  sült  tököt  a  debreceni  piacon  a  kofák  így  ajánlották:

                                „Parázs,  ídes,  vastag,  szíles,
                                Kóstojja  meg,  milyen  ídes"  1

           A  töknek  a  magját  szárítva  csemegének  ették,  vagy  olajat  préseltek  belőle.
               Sáfrány.  A  XX. század  elejéig  vidékünkön  igen népszerű,  elsősorban  a  húslevest
           színező  fűszernövény  volt.  A  »jodete sáfrányt"  kertekben  termesztették.  Híres  sáf­
           ránytermelő  falu  volt  Derecske.
               Kapor.  Kertekben  félvad  formában  nő, ezért  termesztésével  külön  nem  foglal­
           koztak,  csak  kapáláskor  vigyáztak  rá, hogy néhány  tő mindig  megmaradjon.  Nyáron
           zöld  levelét,  télen  megszárított  szárát,  és mozsárban  megtört  magját  használták  kü­
           lönböző  ételek  ízesítésére.
               Torma.  Régebben  vad  állapotban  tenyészett  a  kertek  alatt,  de  legtöbben  a kert­
           be  is  beültettek  néhány  tövet,  ami  ott  minden  gondozás  nélkül  szaporodott:  mindig
           volt  annyi  gyökerük,  ami  a  házhoz  kellett. A  XX. század  első  felében  Nagylétán  és
           a  környező  falukban  kifejlődött  a  szakszerű  tormatermesztés.  Itt  már  nagyobb
           mennyiségben  piacra,  sőt exportra  is  termelnek  nemes  tormát.
               Komló.  Régen  a  kenyérkelesztő  pár  elkészítéséhez  kellett  a  komlóvirág,  néhá­
           nyan  sörfőzéshez  használták.  Ezért  legtöbb  falusi  kertben  a  kerítések  mellett ott  te­
           nyészett  a  komló,  jórészt  elvadult  állapotban,  de  mindig  termett  annyi,  amire
           szükség  volt.
               Egyéb  fűszernövény.  Idősebb  adatközlők  visszaemlékeznek  még, hogy  a XIX.
           század  végén  használtak,  illetve  termesztettek  majoránnát,  ánizst,  gyömbért,  tár­
           konyt,  rozmaringot,  bazsalikomot,  borsfűt.  Ezek  több  része  színes  virág,  így főleg  a
           virágos  kertekben  volt  a  helyük.
   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19