Page 19 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Bubolyicska (Chaerophylum bulbosum). A Tisza mellékén bubályka, mogyorófü
a neve. Erdei tisztásokon, lapályos réteken fordul elő. Gumós gyökerét tavasszal a
gyerekek kiásták, és nyersen elfogyasztották. Nagyobb mennyiségben nem gyűjtöt­
ték. 5 2
Édesgyökér (Glycyrohica echinata). Kertekben, de vadon terem, főként a por­
hanyós fekete földet kedveli. Föld feletti szára kb. 1 méterre növő cserje, akácfasze­
rű levelekkel. A föld alatt évente több méterre nyúló, ujjnyi vastagra is duzzadó,
szőlőcukor tartalmú gyökerét tavasszal kiássák, s ezt régen a gyerekek úgy rágták,
mint ma a rágógumit. Sokan vízben oldott édeskés levét köhögés ellen itták.
Erdei szamóca (Fragaria virides). Megyénkben csak az erdős tájakon gyakori,
vagy ott, ahol régen erdők voltak. Nagyobb mennyiségben nem nagyon gyűjtik, de a
megtalálóknak kedvelt csemege.
Bengyele (elecske, csella). A gyékény (Typha augustifilia) lisztes gyökértörzse.
Vizenyős réteken gyűjtötték. Ott állítólag hasznos ínségeledel volt, de rendszeresen
nem fogyasztották. 3
A gledicsia vagy koronaakác (Gleditsia triacanthos) csöves termését a Be-
rettyó-melléki falvakban szentjánoskenyérnek nevezték. A gyerekek a csöves termés
belsejében található édeskés ízű húsos részt szopogatták. Újszentmargitán papke­
nyérnek is nevezték. 5 4
Papsajt vagy mályvapogácsa. Az árokparton növő kerekmályva (malva neglec-
ta) apró, húsos termése. Elég ízetlen gyümölcs, de a játszó gyerekek szívesen rágták.
A szőlő bajusza. Az új hajtásokból kinövő kunkorgós zöld szárrészt, enyhén sa­
vanykás íze miatt sokan szívesen tépdesték és rágták.
Gyermekláncfű vagy fügörhe (Taraxanum levigatum). Gyenge levelét gyűjtöt­
ték, s belőle salátát készítettek. Egyelőre csak a Tisza melékéről vannak adataink
gyűjtésére. A bihari részeken méregnek tartják. 5 5
Szélhajti tövis vagy ördögszekér (Xanthium spinosum). A Tisza mellékén gyen­
ge hajtásából salátát öntöttek. 5 6
Harmatkása . Több helyen ismerik, de gyűjtésére eddig megyénkből nincsenek
adataink. 5 7
Akácvirág (Robina pseudoacacia). A gyerekek akácvirágzáskor a virágok bibé­
jét kitépték s ezt megették. Püspökladányban, Egyeken agacsi- nak mondják.
Szíkfű vagy kamilla (matricaria chamonilla). Megyénk minden részén, de külö­
nösen a hortobágyi szikes legelőkön nagy mennyiségben terem. Csaknem minden
háznál tartottak kevés szárított szíkfű virágot, amelyből különböző betegségekre
használatos gyógyteát főztek. Az 1930-as években Balmazújvároson volt nagy felvá­
sárló központja.
Hársfavirág. Néhányan gyűjtötték s gyógyteát főztek belőle. Hiedelem szerint
a tüdőbajt gyógyította.
Fehérüröm (Artemisia absinthium). Sok helyen, főleg az érmelléki falvakban ür-
mösbor készítéséhez használták. 5 8
Kakukfü (Thymus serpillum vulgaris). Ritkán használatos ételízesítő, vagy
gyógytea készítéséhez használt növény.