Page 20 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Fodormenta (Mentha arvensis). Gyógytea készítésére használták. Az 1930-as
évek végén szántóföldi termesztésével is kísérleteztek.
Feketenadálytö (Symphitum officiale). Szegényemberek szárított levelét do­
hánypótlóként szívták.
Cickafarok (Achille millefolium). Vértisztító teát főztek belőle.
Nyírvíz . Nyírvidéki szegény emberek a nyírfa kérgét megcsapolták, s a kifolyó
nedvet frissen, vagy erjesztett állapotban itták, illetve a debreceni piacokon árulták.
Némelyek gyógyhatást is tulajdonítottak neki, mások borba töltötték savanyúvíz he­
lyett. 5 9

Idegenből származó növényi alapanyagok

Azokat a növényi alapanyagokat, melyeket maguk nem termeltek, vagy gyűjtö­
getés útján se tudták megszerezni, a boltból vásárolták meg. Ezek közül fontosabbak;
Rizs. A rizskása vidékünk népi táplálkozásában csak a XIX. század végétől ter­
jed el, de csak a tehetősebb gazdák körében. Szegények még a XX. században is igen
kevés rizst esznek.
Kávé. A külföldről behozott babkávét a parasztok csak a XEX. század folyamán
kezdték használni, elsősorban ünnepi alkalmakon, a tej ízesítésére. De ekkor is min­
dig keverték ún. „pótkávéval", ami legtöbbször hazai gyártmányú cikória kávé, vagy
árpakávé volt. A szegények a babkávét nem nagyon tudták megvásárolni.
Tea. A gyarmatáruként érkező valódi teafüvet inkább csak a XX. század polgá­
rosultabb gazdái kezdték inni, valamilyen tartalmasabb étel mellé. Minden esetben
ízesítették, elsősorban cukorral, akik tehették borral, borkősawal, kivételes alkal­
makkor citrommal. Legtöbbre a rumos teát tartották. Legtöbben azonban hazai tea­
pótlókat használtak. Ilyen volt pl. a háború alatt népszerűsített „plánta tea", de
főztek teát szederlevélből, szíkfűből, csipkebogyóból, bodza-, hársfavirágból, meggy­
falevélből, fodormentából. Újszentmargitán főztek cukorteát (a barnára pirított cuk­
rot vízzel felengedték, befőtt levével ízesítették) stb.
Bors. Egyike a legrégibb gyarmati eredetű fűszernek, melyet a XVffl. századtól
elterjedt paprika se tudott kiszorítani.
Köménymag. Elég gyakori ételízesítő, sőt leves alapanyag.
Babérlevél. Ez a mediterrán levélféleség savanyú levesek ízesítéséhez szinte
már nélkülözhetetlen fűszernövény.
Fahéj. Szárított formában árulták, amit mozsárban kellett porrá törni. Elég
gyakran használt ízesítő anyag.
Szegfűszeg . Ritkán használt gyarmatáru, melyet a XX. században főleg tészta­
félék ízesítéséhez használnak.
Szerecsendió. Nagyon ritkán használt gyarmatáru fűszer.
Mazsola. A „mag nélküli" mazsolaszőlőt hozzánk főleg Itáliából hozták, kalács­
ba és édestésztákba gyakran használták.