Page 25 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 25

ÁLLATI    EREDETŰ      ALAPANYAGOK















            Az  állati  eredetű  alapanyagok  súlyának  megítélésében  néprajzi  szakirodalmunk
        nem  egyértelműen  foglal  állást.  Ecsedi  István  szerint  a  tiszántúli  magyar  ember el­
        sősorban  növényevő,  mivel  étrendjében  a  növényi  eredetű,  főként  a  tésztás-,  kásás
        ételek  vannak  túlsúlyban.  6 0  Mások  ugyanakkor  azt  bizonygatják,  hogy  különösen  a
        szántóföldekben  szegényebb  tájakon  -  legalábbis  a  XVHI-XTX.  században  -  inkább
        állati  eredetű  tápanyagoknak  voltak  bőviben,  6 1  s  a  növényi  tápanyagok  szűkös  vol­
        tára  panaszkodnak. Azt  gondolom, erre  a  kérdésre  nehéz  válaszolni,  hiszen  nincse­
        nek  megbízható  források,  melyek  hiteles  választ  adnának.  Az  állati  eredetű
        tápanyagok  fontosságához  azonban  nem  férhet  kétség  megyénkben  sem.
            Az  állati  eredetű  alapanyagokat  két nagy  csoportra  oszthatjuk:  I .  az állatok  által
        előállított  termékekre,  és  JJ.  az  állatok  leöléséből  nyert  alapanyagokra.



                                   Állati  termékek


            Általános  jellemzőjük,  hogy fogyaszthatók  a maguk  nyers,  természetes  állapotá­
        ban,  vagy  alkalmasak  arra,  hogy  különböző  ételek  alapanyagává  váljanak.
            Tej.  Megyénkben  évszázadok  óta legjelentősebb  a  tehéntej.  Minden  család  alap­
        vető  törekvése,  hogy  tehenet  tartson,  bár  ez  kétségtelenül  nem  mindenkinek  adatott
        meg.  A  ház  körül  tartott  tehenet  mindig  fejték,  de  még  a  gulyán  ellett  tehenet  is
        gyakran  megfejték  a  pásztorok.  6 2
            Többen  is leírták,  hogy  a  nyers  tej  fogyasztása  nem  mindenütt  volt  eléggé  nép­
        szerű, bár az  egyes tájékoztatások  ezen a téren  is elég ellentmondásosak.  6 3  Mégis bi­
        zonyos,  hogy  a  tejnek  magának  is, de  különösen  a  tejből  nyert  alapkészítményeknek
        igen fontos  szerepe volt  a  népi  táplálkozásban.
            A  tejet  nyersen  itták,  vagy forralva  ették. Utóbbi  esetben általában  kenyeret  ap­
        rítottak  bele  (kézzel,  mert  azt  tartották,  ha  késsel  vágják,  akkor  véres  tejet  ad  a  te­
        hén).  A  tejeskávé  csak  a  módosabb  családoknál  terjedt,  de  a  feketekávét  itt  is
        pótkávéval  készítették.  Szegényebbek  maguk  pörkölte  árpakávéból,  vagy  égett  ke­
        nyérhéjból  készítették  el a szükséges  feketekávét.  A háború  alatt  különböző  kávépót­
        lók  terjedtek  e l .  6 4
   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30