Page 17 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

tottak. Itt az olajat világításra használták: az istállókban a villany bevezetése előtt
mindig olajmécsessel világítottak, mert ez kevésbé volt veszélyes, mint a petróleum.
Katolikus falvakban azonban az olaj, főleg böjtös időben alapvetően fontos zsírozó
volt.

Gyűjtögetésből származó növényi tápanyagok

A gyűjtögetett növények sokasága közül alig néhány volt olyan, ami a népi ét­
rendnek rendes, szabályosan visszatérő alapanyaga volt. A gyűjtögetés inkább azért
volt fontos tevékenység, mert a vadon termő növények fogyasztása változatosabbá
tette a különben meglehetősen egyhangú paraszti étrendet. A gyűjtögetés tehát el­
sődlegesen csak kiegészítő foglalkozás volt, s csupán néhány szegényembernek adott
szerény megélhetést. 3 9 Megyénk a XX. században már nem tartozik a gyűjtögetés
szempontjából leggazdagabb vidékek közé, holott a gyűjtött növények száma összes­
ségében elég nagy.
Sóska (Rumex acetosa). Április végétől nyár végéig mindig gyűjthető volt. Min­
den faluban jellemző néhány olyan határrész, melyen előszeretettel gyűjtötték. Kerti
termesztése ezért 1945 előtt szinte ismeretlen volt. A vadon termő sóska különben
is sokkal ízletesebb, mint a kerti sóska. Elsősorban leves, mártás alapanyag, de kü­
lönben a gyerekek nyersen is fogyasztották. Debrecenben a sóska leveleit markukban
összetörték, s kis versikét mondtak hozzá:

„Sóska, domika,
Olyan legyél, mint a borecet,
még annál is erősebb!" 4 0

Gyerekek kedvelték a sóska még gyenge felmagzott szárát, az úgynevezett ke­
ringőt vagy karingót, illetve rengőt.
Gomba. Megyénknek különösen az erdőtlen sík vidékein nem dicsekedhetnek
nagy gomba fogyasztással. Itt mindössze két gombafajtát esznek. Egyik a marhajá­
rásokon tömegesen növő szekfügomba (marasmius oreades), melyet mondanak szík-
fügombának (Tiszacsege), szfkígombának, pecérkének, harmatgombának is. Másik
közismert gomba a csiperke, vagy kalapos gomba (psaliota campestris). 41 Ezt sokan
összekeverik a csirkegombával (cantharellus ciborius). Az erdőket járók még ismerik
a szarvasgombát, a tinóorrú-, tölgyfa-, kucsmagombát, 42 de a falusi parasztok ezt
nem merték megenni. 4 3
Gomba gyűjtéssel általában szegény asszonyok foglalkoztak, a gyűjteményüket
házalva árulták. Sokan évekig nem ettek gombát.
Vad torma (armaricia macrocarpa). A kertek végében, garággya tövében tenyé­
szett. A szükségletnek megfelelően ástak mindig néhány tövet.
Galambsaláta (ramuculus ficarza). Saláta készült belőle. 4 4