Page 13 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 13

a  pirított  zsíros  kenyeret  dörzsölték  be  vele, mivel  úgy tudták,  hogy  a  fokhagyma gi­
       lisztahajtó  szer.
           Retek.  Falvainkban  valószínűleg  főleg  a XX. században  ismerték  meg.  Városok­
       ban  a  bolgárkertészek  árulták.  Néhány  tanult  gazda  termelt  hónapos,  vagy  őszi  ret­
       ket,  melyet  nyersen  főleg  szalonnával  ették.  2 4
           Káposzta  . Egyik  legnépszerűbb,  évszázadok  óta termelt növényünk.  Fontosságát
       jelzi,  hogy  alig  van  olyan  településünk,  ahol  a  XVTII.  században  még ne  lett volna
       külön  káposztás  kert,  torzsáskert.  Legfontosabb  káposztatermelő  helység  Hajdúhad-
       ház,  ahonnan  régen  szekerekkel,  újabban  vagonokkal  szállították  az  őszi  fejes  ká­
       posztát  a  környék  piacaira.  2 5  De  sok  káposztát  termeltek  a  bihari  Tépe,  Derecske,
       Hosszúpályi,  Monostorpályi,  Hajdúbagos  gazdái  is. Ostváth  Pál kiemeli  Artánd, Gá-
        borjon,  Mezőpeterd  káposztatermelését.
            Régebben  kevesebb fajtát  ismertek. Általában  termeltek nyári  kelkáposztát,  egy
        korábbi  és egy  későbbi  érésű fejes  káposztát.  Nagyon kevés  helyen  termeltek  vörös­
        káposztát.  A  káposztát  kizárólag  alapanyagként  használták,  csak  a  torzsáját  ették
        nyersen,  elsősorban  a  gyerekek.
           Karalábé.  Kevésbé  elterjedt,  mint  a  káposzta,  valószínűleg  az  újabb  korban
        meghonosodott  növény.  Elsősorban  polgárosultabb  családoknál  főzték.  Nyersen  a
        gyerekek  ették.  2 6
           Répafélék.  A  takarmányrépa  kellemetlen  íze  miatt  alig  jöhetett  számításba.
        Céklát  paraszti  kertekben  csak  a XX. században  termeltek.  A  cukorrépát  ismerték,
        de  főleg  az  uradalmak  termelték.  Paraszti  földeken  az  1930-as  évektől  jelenik meg.
        Ekkortól  kezdték  használni  cukor  pótlására.  2 7  Újszentmargitán  tudnak  arról,  hogy
        egyesek cukorrépát  sütöttek  és  azt  fogyasztották.
           Paradicsom.  Elsősorban  kerti  növény.  Vidékünkön  csak  a  XX. században  ter­
        jedt  el. Nyersen  1945  előtt  nem  ették,  csak  étel  alapanyagnak  tekintették.
            Paprika.  Csak  a  XLX. század  elején  terjed  e l ,  2 8  elsősorban  kerti  növény.  Zölden
        ették  szalonnával,  de  inkább  pirosra  érlelték,  megszárították  és fa  mozsárban  apróra
        törve  fűszerként  fogyasztották.  A  fekete  földön  jobban  termett.  A  kis-sáréti  Berek­
        böszörményben  a  múlt  században  eladásra  is  termelték,  de  kedvelt  növény  a  Nagy­
        sárrét  környékén  is.  A  falusi  háztartásokban  a  XX.  században  már  előnyben
        részesítették  az  „édes  nemes" pirospaprikát,  de  a  pásztorok,  tanyasi,  pusztai  férfiak
        a  nagyon  erős  csöves,  vagy  cseresznye paprikát  kedvelték.
            Sárgarépa,  petrezselyem.  Mindkettő  vidékünk  legfontosabb  ételízesítő  növénye.
        Elsősorban  kertekben  termesztették,  de  Derecskén  szántóföldi  művelésben  is  terme­
        lik, és piacokon, szekerezve árulták.  Sok  helyen  a  szőlősorok  közé  is vetették.  A  sár­
        garépát,  főleg  a  gyerekek  nyersen  is  szerették.  2 9
            Zeller.  A  hagyomány  szerint  Monostorpályiban  Pálos-rendi  szerzetesek  honosí­
        tották  meg még a középkorban.  Valójában  később,  kb. a  XVIII.  század  végén  bukkan
        fel,  de  megyeszerte  nem  is  terjed  is.  0
            Uborka  (ugorka).  Igen kevés adat  alapján  úgy tűnik,  a  X I X  század  eleje  óta el­
        terjedt  kerti  növény.  Tájunkon  nyersen  nem  ették,  csak  savanyított  formában.
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18