Page 15 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Gyümölcsfélék

A népi táplálkozás rendjében a gyümölcsféléknek nincs túl nagy értéke, de hi­
ánya minden bizonnyal egészségügyi problémákat okozna. 3 3
Szőlő. Tájunkba ékszerűen benyúlik az Érmellék, mely egykor neves történelmi
borvidék volt. 4 A XIX. század elejére már minden faluban volt zárt szőlőskert. En­
nek ellenére nem sok szőlőt ettek, hiszen csak az érés egy-két hónapjában fogyasz­
tották, minden rendszer nélkül. Akiknek nem volt szőlője, jószerint csak szüretkor
evett szőlőt. A termés túlnyomó többségéből bort készítettek. A tényen nem sokat
változtatott, hogy szüretkor a legszebb fürtökből valamennyit meghagytak „álló sző­
lődnek, s ezeket spárgára fűzve a padláson felakasztották, mely jó esetben egy-két
hónapig elállt. A még zöld szőlőszemekből levest főztek (nálunk ezt nevezik „egres"-
nek), az érett szőlőből ritkán lekvárt főztek.
Alma. Egész megyénkre jellemző. A Sárrét szélén szép almáskertek is voltak, de
többnyire a szőlőskertekben oltották, nevelték az almafákat is. A fejlettebb piaci igé­
nyeket kielégítő gyümölcsösök - főleg a nyíri részeken - csak a XX. század közepé­
től létesültek. Addig 8-10 féle népi tájfajtát ismertek (borízű, búzás, lyánycsecsű,
Simon piros, fontos, vajalma stb.). Az almát többnyire nyersen fogyasztották. Télire
eltették a búza közé, a szalmakazalba. Keveset aszaltak, főztek belőle levest, felhasz­
nálták tészta ízesítésére, némelyek csináltak belőle almabort, vagy főztek almapálin­
kát. 3 5
Körte. Többnyire kertekben, szőlő közt neveltek néhány fát, melynek gyü­
mölcsét nyersen vagy aszalva fogyasztották. Téli eltevésre csak nagyon kevés fajta
alkalmas, ezért többnyire csak az érés időszakában ették, akinek több termett, pálin­
kát főztek belőle. 5-6 fajtáját ismerték.
Szilva. A szomszédos dél-bihari, szilágysági, szatmári vidékekhez képest jelen­
tősége kisebb, de még így is számottevő. 5-6 féle fajtája egész sor étel alapanyaga,
ízesítője. Ették nyersen, aszalva, télire befőzték egészben vagy cefre formájában,
főztek belőle lekvárt és elég sok pálinkát. Kertekben, szőlők között, vagy azok végé­
ben, kerítések mentén, mindenütt megélt. A XX. században a szilvafák száma csök­
kent, s fajta változata is kevesbedett.
Cseresznye. Minden háznál, szőlőskertben 1-2 fát neveltek. Érés idején nagyon
népszerű csemege, de étel alapanyagként és befőzésre kisebb mértékben hasznosítot­
ták, mint a szilvát.
Meggy. Nem bőtermő, mégis eléggé elterjedt gyümölcs. Nyersen nem nagyon
ették, de a főzésben többféle célra felhasználták, mint a cseresznyét. Fája többnyire
vadon kelt, s arra alkalmas helyen ezek közül hagytak meg néhányat.
Barack. Őszi- és kajszi (itt kajszin ) alfaja vidékünkön mindkettő megtalálható,
de nem nagy mennyiségben. A XX. első felében még kevesen oltották, így többnyire
a magról kikelő elvaduló példányokat hagyták meg a kertben, szőlő közt. Általában
nyersen csemegézték, ha sok termett, akkor lekvárt főztek belőle, vagy néhány üveg­
gel befőztek.