Page 12 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

„Pattanj Péter, pattanj Pál,
Olyan legyél, mint egy tál!" 1 8
Amelyik szem jól kipattant, annak neve kokas, ami nem az cipó.
Árpa, zab. Emberi táplálkozásra csak nagyon ínséges időkben használták.
Köles. A XX. század elejéig megyénk egész területén a legfontosabb kásanö­
vény. Nem kellett belőle sokat vetni, mert a köles igen bőhozamú növény: „terem,
mint a köles", szokták mondani. Valószínűleg a táplálkozási szokások átalakulása
miatt jelentősége a XX. század első felében csökkent. Termesztését már sok helyen
el is hagyták, amikor az 1930-as évek végén sok bihari faluban néhány évig újra di­
vatba jött. Ekkor elsősorban zöld takarmánynak vetették, de kásának valót is hagy­
tak egy keveset.
Bab vagy paszuly. Tájunkon csak a tanult, vagy régeben az „úrizáló" emberek
mondták babnak. Faluként 6-8, összesen 10-15 féle fajtáját ismerik. Főként kerti
növény, de nagyobb mennyiségben köztesként termesztették a kukorica földeken. A
búza mellett talán a paszuly megszerzése volt a legfontosabb minden háztartásban.
Évi szükséglet családtagonként 5-10 k g . 1 9
Borsó. A népi táplálkozásban betöltött szerepe a babhoz hasonló, de jóval ke­
vesebb fajtáját ismerik. Ez is elsősorban kerti növény. Az 1930-as évek végétől egyre
többen vetették szántóföldekbe, takarmányozás céljára is, de a finomabb borsófajtá­
kat továbbra is kertben termesztették.
Lencse. XVIII. századi forrásokból úgy tűnik, régebben nagyobb szerepe lehetett
a táplálkozásban. A XX. század elejétől azonban - a kölessel párhuzamosan - csak­
nem teljesen elfelejtették. 2 0 Eltűnésének valószínűleg az volt az oka, hogy elszapo­
rodott a zsizsik, mely a hüvelyes magvakat, de különösen a lencsét igen kedvelte. Az
1930-as évek végén a kormányzat a lencse termesztését is igyekezett felújítani.
Ezért minden falu végén zsizsiktelenítő bunkereket építettek, ahol cséplés után az
összes hüvelyes magot szénkéneggel fertőtlenítették. Ennek következtében - egy ide­
ig - a lencse kezdett visszatérni a paraszti étrendbe.
Burgonya. Neve tájunkon kolompir, polgárosultabb körökben krumpli. Levéltári
forrásokban nálunk a XVIII. század elejétől szerepel. 21 A XIX. században már a népi
táplálkozás talán legsokoldalúbban használt alapanyaga. Ebben az időben már szán­
tóföldi növényként is termesztették. 2 2 Héjában sütve, vagy főzve természetes formá­
jában is fogyasztották. Különösen a sült krumpli téli esti összejövetelek kedvelt
csemegéje. A markukban feltört kolompirt több helyen kacsazsírba, vagy olajba már­
tották, úgy ették (Almosd, Artánd, Debrecen, Szerep, Újszentmargita). A kolompirt
krumpliásáskor nyílt tűzben, parázsban, odahaza kemencében sütötték. Különösen
szegény embereknek alig telt el napja kolompir nélkül.
Hagyma. A két alfaj közül mennyiségben a vereshagyma dominál, de a fűsze-
rezésben a fokhagyma is nélkülözhetetlen. Mindkettő elsősorban kerti növény, de
termesztik köztesként - szőlősorok között -, és Derecskén szántóföldi növényként
is. 2
A vereshagymát szegény emberek nyersen, kenyérrel is ették, de általában sza­
lonna, zsíroskenyér mellé fogyasztották. Nyers fokhagymát kevésbé ettek, legfeljebb