Page 7 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A NÉPI TÁPLÁLKOZÁS
HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN

A táplálkozás tényezői

A népi táplálkozás alapvető meghatározója mindenekelőtt a rendelkezésre álló
nyersanyagbázis, amelyből aztán az emberek az adott korszak eszközkészletének se­
gítségével, a népi kultúrában kialakult technológiák, ízlés- és szokáshagyományok i ­
f
gyelembevételével táplálékaikat elkészítik.
A nyersanyagbázis a népi kultúrában fontos, mert minden tájon a tápanyagok
nagyobb részét saját környezetük növény-, állatvilágából, ásványaiból állítják elő, s
csak kisebb részét szerzik be idegenből. A nyersanyagokat megszerezhetik gyűjtöge­
tés, zsákmányolás, halászat, vadfogás útján, de minden paraszti kultúrában a terme­
lés, vagyis a földművelés és állattenyésztés a legfontosabb élelemszerző tevékenység.
Ennek megfelelően minden esetben összefüggést kell keresni - a földrajzi, termé­
szetrajzi tényezőkön kívül - a gazdálkodás szerkezete és a táplálkozás között.
Néprajzi kutatásunk megállapította, hogy tájunk, Hajdú-Bihar az Alföld kultu­
rális zónájába sorolható, de sok kapcsolat fűzi az erdélyi, és a felföldi tájak népi
kultúrájához is. A gazdálkodás fejlődése a táplálkozás történetét is korszakokra ta­
golja. Vizsgálódásaink során ezt mi is igyekszünk szem előtt tartani, bár munkánk
elsősorban leíró jellegű, s mint ilyen főleg XX. századi helyszíni gyűjtések alapján
készült. A táplálkozás történeti fejlődését így nem követhetjük nyomon, holott tisz­
tában vagyunk azzal, hogy a gyűjtések során fellelhető ételféleségek és táplálkozási
szokások különböző történelmi korok lerakodott, olykor megkövesedett, máskor ru­
galmasan alkalmazkodó termékei. Tudjuk, hogy a táplálkozásban is forradalmi vál­
tozások zajlottak le a XVTI-XVIII. században, amikor az „újvilág"-ból behozott
növények beépültek a népi táplálkozás rendjébe, Nagy változást hozott a XIX. szá­
zadi agrárfejlődés, s az ezzel járó ízlésváltozások, de legnagyobb átalakulás kétség­
telenül a XX. században történt. 2
A táplálkozás fejlődésében nem elhanyagolhatók a társadalmi motívumok sem.
Csak az válogathatta kedve és ízlése szerint a tápanyagokat, akinek ehhez módja
volt. Ecsedi István írta 1935-ben: A jómódú gazdaember azt eszi, amit akar, a sze­
,
gény meg ami van." 3 A fejlettebb táplálkozás ezek szerint összefüggésben van a tá­
jékozottsággal, de fő meghatározója a lehetőség. Szegény ember minden ehető
táplálékot megevett, amit elébe tettek, vagy amit talált. Sokszor ami a jobbmódúak-
nak pusztán csemege, az a rászoruló szegénynek létfenntartó táplálék.