Page 132 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 132

te  stb.  (Álmosd,  Szerep,  Nagykereki,  Újszentmargita,  Biharnagybajom,  Püspökla­
           dány).
               Sajátos  változat  a  krumplis  pite  (Sáp, Püspökladány).  Ebben  az  esetben  a  tejben
           futtatott  élesztőhöz  a  liszten  kívül  héjában  főtt  krumplit  is  kevertek.  ízesítőül  a són
           kívül  köménymagot  kevertek  a  tésztába,  majd  pogácsaszerű  darabokra  szaggatták  és
           olajban  kisütötték.
               Levelensült  vagy siligó
               Első  változat  szerint  sűrűbbre  kavart  palacsintatésztát  kell  kavarni  (tej,  tojás
           sárgája,  liszt). A  folyékony  tésztát  zsírral,  vagy olajjal  megkent  tengeri  csuhára,  vagy
           fonnyasztott  káposztalevélre  öntötték,  és kemencében  kisütötték.
               Püspökladányban  a  tésztát  savanyú  aludttejjel  csinálták,  s  a  kemencében  úgy
           sütötték,  hogy  egyik oldalán  égett  a  tűz. Sokan  a tűz mellett a sütőlapáton  tartva sü­
           tötték  meg  a  levelén  sültet.  A  megsült  tészta  lapocskákat  a  tálban  úgy  rakták  egy­
           másra,  hogy  minden  lapot  forró  olajjal  leöntöttek.  3 2 3
               Másik  változat  szerint  sós  vízben  főtt  krumplit,  rozslisztet  összekavartak,  ká­
           posztalevélre  rákenték,  kemencében  pirosra  sütötték.  A  megsült  lapocskákról  az
           égett  leveleket  lehúzták,  ezután  vajjal,  tejföllel  kenték.  Neve:  krumplis  levelensült
           (Püspökladány).
               Harmadik  változatban  nyers  krumplit  reszeltek,  levét  leszűrték,  megsózták,  ke­
           vés  lisztet  kevertek  közé.  Frissen  szedett  káposztalevelet  a  kemencében  kissé  meg-
           fonnyasztottak,  rákenték  az  előbbi  masszát,  majd  sütőlapáttal  berakták  a
           kemencébe.  Ha  megsült,  a  pernyét  leveregették  róla,  fatálba  rakták,  letakarták.  így
           az  égett  káposztalevelek  leváltak  a  tésztáról.  Ekkor  tejföllel  ették,  főleg  reggelire.
           Neve:  siligó  (Fülöp).


               Kuglóf
               Újabb  tészta,  a  német  Gugelhupf  -ból  vettük  át,  de  a XX. században  már  me­
           gyénk  minden  táján  ismerték,  s a  nagyobb  gazdasszonyok évente  néhány alkalommal
           megsütötték.  Tésztájának  alapanyaga  a  nullás  liszt, tej, vaj,  vagy  zsír,  melyet  tojás
           sárgájával  és langyos  tejben  futtatott  élesztővel  a  fánknál  sűrűbb  masszává  összeka­
           varnak.  Egyesek  a  tésztába  mazsolát  is  kevertek,  mások  a  tojások  felvert  habját,
           újabban  kakaót,  vagy  csokoládéport,  cukrot.  Ezután  a  kuglófsütőbe,  akinek  ilyen
           nem  volt,  egyszerű  lábasba  öntötték.  Egy-két  órát  vártak,  míg megkelt,  azután  sütő­
           ben  kisütötték.  Régebben  a  tortát  helyettesítő  reprezentatív  tésztaféle  volt,  melyet
           betegágyas  asszonynak, vagy  lakodalmakba  vittek  ajándékba  (Álmosd,  Biharnagyba­
           jom,  Püspökladány,  Hajdúhadház,  Konyár,  Kismarja,  Derecske  stb.).
   127   128   129   130   131   132   133   134   135   136   137