Page 127 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében
P. 127

Keletlen  tésztából  készült  lapos  változatok:
         Lángelö  vagy  lángoló  (Báránd,  Püspökladány,  Sáp, Hencida,  Zsáka,  Berettyóúj­
             falu,  Újtikos,  Hajdúszovát.  Itt a  forrázó  vízhez  rántást  is adtak,  így  levesen,
             öregesen  ették.)
         Öreg  lángelö  (Újszentmargita).
         Tüzönsült vagy  oláhbéles  (Zsáka).
         Haskó  (Berettyóújfalu.  Itt a szárított  tésztát  a  tűzhely  tetején  pirították,  sós víz­
             zel  leöntötték,  sózták,  zsírozták.)
         Pászka  Platton  pirított  leves,  vagy  laskatészta.  (Sáránd,  Kismarja)
         Has/ót  (Sáp, Fülöp,  Álmosd).
         Lebenyica  (Derecske).

          Tubu  vagy  galamb
          Kenyérsütéskor,  vagy  kalácssütéskor  a  gyermekek  részére  galambforma  tésztát
      formáltak.  A  madár  szemét  két  borsszem  alkotta  (Hajdúböszörmény,  Debrecen,  Haj­
      dúhadház).

          Boszorkánypogácsa
          A  kenyértésztát  elnyújtották,  négyszögletes  lapokra  vágták,  szilvalekvárral  töl­
      tötték,  négy  sarkát  összehajtogatva  kisütötték  (Kornádi).

          Lepénykenyér
          A  néprajzi  szakirodalom  lepénykenyérnek  nevezi  a  liszt-víz-só  összetételű,  er-
      jesztetlen  tésztából  készült  kenyérpótlékot.  31 2  Zsákán  kevés  zsírral,  vagy  olajjal
      gyúrt  változatát  molnárpogácsa  néven  ismerik. Sápon  pusztán  vízzel  gyúrt  változatát
      dubac-nak  nevezik.

          Krumplilepény
          Liszt,  tej,  tejföl,  olaj,  főtt  krumpli,  só, kevés  cukor  összedolgozásával  nyújtható
      tésztát  gyúrtak.  Elnyújtották,  majd  sütőlapáttal  a  kemencébe  vetették.  Sülés  után
      tejföllel  kenték,  s  lehetőleg  még melegen  ették (gubakenyér).

          Ostya,  pászka
          A  liszt, korpa,  víz segítségével  kevert,  igen  vékonyra  sütött  pászka  a  zsidók  ta­
      vaszi  szent  eledele,  de  „kóstolót"  szoktak  küldeni  magyar  ismerőseiknek  is.  A  ke­
      nyérlisztből  való  ostyasütés  ma  már alig  ismert, holott  régi  megléte  a  múzeumokban
      található  igen szép  ostyasütőkkel  bizonyítható.  3 1 3  Irodalmi  forrásokból  tudjuk, hog^
      a  XTX. század  közepén  Debrecenben  még  több  mint  tízfajta  ostyát  sütöttek.
      Újabban  sok  helyen  tejjel,  cukorral, liszttel  palacsintaszerű  tésztát  kavarnak,  s  ebből
      ostyasütő  vas  között  ropogós  tésztát  sütnek.  (Tiszacsege,  Berettyóújfalu,  Kismarja,
      Biharnagybajom).  Ennek  azonban  nincs  kapcsolata  a  régi  sovány  ostyával.
   122   123   124   125   126   127   128   129   130   131   132