Page 123 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A kenyérnek minden részét hagyományos névvel nevezték. A jó kenyér „fosz­
lós", „likacsos", „könnyű", „magasra nőtt". Külső színe: „pirosbarna", „cigányos"
(fekete), „leányszínű". Van „fehér kenyér", „barna kenyér", „fekete kenyér". A
rossz kenyér „szalonnás", „sikertelen", „sületlen", „keserű", „penészes", „savanyú".
k
A bevágás helyén „felhasadt", ahol sülés közben kidomborodik: „dúcos", maga a i-
türemkedett rész „ d ú c " . 3 0 5 A kenyérnek van „teteje", „alja", vagy „feneke", „ele­
je", „hátulja" vagy „fara", „oldala", „haja", vagy „héja". A feketére égett rész a
„felső haja", alatta a piros „alsó haja". A kenyér legértékesebb része a „béle". Sülés
után még „lágy kenyér", később „szikkadt", majd „száraz kenyér". 3 0 6
A kenyeret lehet enni „magában", „nyersen", vagy „pirítva". Eszik zsírozva
(zsíros kenyér), lekvárral, sózva (sós kenyér), tejfellel, vajjal, mézzel, cukorral. Eszik
szalonnával, hússal, levesekkel, főzelékekkel. Ecsedi szerint a magyar ember minden
ételféleséghez kenyeret eszik, sokan még a főtt tésztához is. Régen a kisgyermeknek
az anyja rongyba kötött kenyérbelet tett a szájába (kenyércsuszli) 3 0 7 - Tejbe, kávéba
a kenyeret beleaprították. Igen elterjedt reggeli volt a zsíros pirítós, melyhez a ke­
nyeret a pirítóvassal, vagy vaskóval parázs fölött pirították.
Az 1930-as években Márton Béla felmérése szerint megyénkben egy munkás
ember naponta kb. 1 kg kenyeret evett meg. Ma a kenyér jelentősége csökken. Me­
gyénkben az 1960-as évektől a házikenyér sütés fokozatosan megszűnt, ma már a
kemencék nagyobb részét is elpusztították. 30 8
Különleges kenyereket megyénkben nem sütöttek. Kivétel a nagyon ünnepélyes,
nullás lisztből sült kenyér (Balmazújváros). 30 9 Vidékünkön a gyümölcskenyér isme­
retlen. 31 0

Kenyértésztából készült sütemények

Kenyérsütés alkalmával a kelt kenyértésztából, vagy a teknő oldalára tapadt
úgynevezett vakaró-ból sokféle süteményt készítettek. Ezeket rendszerint a kenyér­
sütés napján, főleg reggelire fogyasztották.

Cipó
Kétfajta cipót sütöttek. Egyik a kb. félkenyér nagyságú cipó, másik a kb. ököl­
nyi nagyságú kiscipó, melyet főleg a gyerekek kaptak a kenyérsütés reggelén. Mind­
két esetben a kelt tésztából egy-egy darabot kiszakítottak s ezeket a kemence elején
sütöttek meg.

Lángos, lángálló, kenyérlepény, kenyérlángos
Kivétel nélkül minden helységben ismerték, legfeljebb az ízesítés módjában vol­
tak némi eltérések. A kenyértésztából cipónyi nagyságú darabot kiszakítottak, s ami­
kor a kenyeret a kemencéből kiszedték, akkor a sütőlapáton nyújtófával elnyújtották
kb. fél cm vastagságúra, s a még meleg kemencében megsütötték. Részben, hogy a