Page 125 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Rongyoskifli
A többször zsírozott-összehajtogatott, majd elnyújtott tésztát tenyérnyi kockák­
ra vágták, majd kiflinek sodorták. Tetejét tojással kenték, néha cukrozták (Kismar-
ja).

Zsíroslepény
A kenyértésztát tepsi nagyságú lapokra nyújtották. A tepsi alját kizsírozták, be­
letették az első lapot. Ezt megzsírozták, sózták, némelyek borsozták és zöld kaporle­
velet hintettek rá. Ezután jött rá a második lap, s a többi, mindegyik közét hasonló
módon zsírozva, fűszerezve. Ha a tepsi megtelt, kevés pihentetés után kemencében
kisütötték, majd a tepsiből kivéve négyszögletes darabokra vágták. A rétegek közé
néha apró tepertőt, túrót, káposztát is helyeztek. Igen népszerű, nagyon jóízű tészta.
Név változatai: zsíroslepény (Artánd, Kismarja, Konyár), kenyérlepény (Hencida,
Szerep, Kornádi, Püspökladány, Földes), dübbencs (Hencida), lepény (Püspökladány,
Fülöp), kaproslepény (Nagykereki), kanvarnyú (Kornádi, Nagykereki, Püspökladány),
varjúlepény (Artánd, Püspökladány), sóskavarjú (Berettyószentmárton).

Bodag
A teknőben maradt tésztát felkaparták, liszttel, tejfellel, kis sóval összegyúrták.
Kb. 2 ujjnyi vastagra elnyújtották, tenyérnyi nagyságú kockákra vágták, s ezeket ke­
mencében kisütötték (Püspökladány). Újtikoson, Újszentmargitán tepsiben sütötték.
Mikor ropogósra sült, összetördelték, forró vízzel leöntötték, zsírt, túrót tettek rá.
Neve: túrósbodak. A tepsiben a tésztát késsel kis kockákra bevagdalták, így szebben
lehetett tördelni. Tiszacsegén a búzaliszthez zsírt, tejfelt gyúrtak, kevés élesztővel
keltették. Legtöbben krumplit is kevertek hozzá. Kelesztés után pogácsaformákra
szaggatták, kemencében sütötték. Neve: kolompíros pogácsa.

ÖNTÖTT TÉSZTÁK
Igen sok néven, sokféle változatban ismert. Közös jellemzőik, hogy valamiféle
rúd, vagy perecformákra sodorják a tésztát. Ezt néha 2-3 cm-enként bedarabolták,
vagy fel is vágták. Kemencében sütötték ki, majd forró sós vízzel, vagy tejjel leön­
tötték, esetleg túróval, mákkal, dióval, mézzel, vagy prézlivel, tepertővel ízesítették.
A változatok közt leggyakoribbak a kelesztett kenyér-, vagy kalácstésztából készült
rudak, de kelesztés nélküli tésztából is készülhettek. A készítés során különböző ada­
lékokkal is gazdagíthatták a tésztát. Debrecen környékén zsírral, tejfellel, vajjal, a
katolikusok olajjal gazdagíthatták a tésztát, de sokan minden adalék nélkül készítet­
ték. A készítésmód is változhatott. Volt, ahol a cipóból kiszakított tésztát kézzel rúd
alakúra sodorták. Más helyen a tésztát előbb elnyújtották, megzsírozták, s csak az­
után sodorták hurkává. Ilyenkor sülés után a tészta rétegekre bomlott. Kelt tésztából
készült variációk: