Page 124 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

kemence fogyó melegét pótolják, de azért is, hogy a tészta nyílt láng mellett süljön,
a kemencében kisebb tüzet gyújtottak. Amikor a tűz a kemencében jól lángolt, a sü­
tőlapáton levő tésztát késheggyel megszurkálták, majd a láng elé bevetették. Ez pár
perc múlva megsült, s azon melegen zsírral, hájjal, katolikusoknál olajjal megkenték,
sózták, egyesek paprikázták, vagy fokhagyma gerezdekkel bedörzsölték, s még mele­
gen fogyasztották. Eléggé elterjedt a tejfeles lángos. Ebben az esetben sütés előtt a
lángos szélén kis peremet formáltak, hogy ez a ráöntött tejfelt megtartsa. Ha a friss
lángos reggel nem fogyott el, este tejbe aprítva ették.
Ami a terminológiát illeti, legtöbb faluban lángos a neve. Kismarjában, Henci­
dán, Almosdon lángálló. Fülöpön, Bárándon kenyérlángos, Berettyóújfaluban ke­
nyérlepény, Egyeken parasztlángos.

Molnárpogácsa, kenyérpogácsa
Rendszerint a fateknő oldalára ragadt tésztából készült. 3 1 1 Ezt késsel, vagy va­
karával lekaparták, liszttel, sóval, kevés zsírral összegyúrták és jó nagy kerek pogá­
csákat formáltak belőle. A pogácsák tetejét késsel kockásán megvagdalták. Keveset
kelni hagyták, majd a kenyér kiszedése után a még forró kemencében, tepsiben k i ­
sütötték. Néhol kenyértésztával pótolták a vakarékot, ha az nem volt elég. Volt, aki
zsír nélkül sütötte, mások meg még tejfelt is gyúrtak bele. Elnevezése: molnárpogá -
csa (Hajdúszovát, Báránd, Debrecen), mónársován (Sáp), vakaró, vakarcs, vakarík
(Sáp, Kismarja, Újszentmargita, Fülöp), mónárvakaró (Püspökladány, Hajdúhadház),
kenyérpogácsa (Kismarja).

Kenyérlepény
Mind elnevezésben, mind elkészítésében megyénken belülis igen nagy változa­
tosságot és terminológiai keveredést mutat. Lényege mindig az, hogy a kenyértésztát
elnyújtják, zsírozzák, esetleg fűszerezik, vagy töltik. Fontosabb típusai:

Dübbencs, (dubbancs, dublitekercs, varjú, kenyérlepény)
A kenyértésztát kicipózták, vékonyra nyújtották, megkenték olvasztott zsírral,
megsózták, majd összehajtogatták, újból elnyújtották, zsírozták, sózták. Ezt még
egy-két alkalommal megismételték. Közben több helyen borssal, nyáron zöld kapor­
ral is megszórták. Sápon közben még szét is tépték a tésztát, hogy minél rétegesebb
legyen. Az elkészült tésztából néhol féltenyérnyi darabokat hajtogattak össze, és így
sütötték ki (Hajdúszovát). Más helyen tepsiben nyújtották és csak sülés után dara­
bolták fel kockákra (Berettyóújfalu, Hajdúböszörmény, Püspökladány, Debrecen,
Balmazújváros). Harmadik változat szerint a megzsírozott, többször összehajtogatott
tésztát tekercsbe sodorták össze, s úgy sütötték ki (Biharnagybajom, Sáp, Szerep).
Zsákán juhtúróval töltötték. Földesen a tésztába krumplit is gyúrtak. Parányi cipó­
kat formáltak belőle, kezükkel ellapították, közepébe fagyos zsírt tettek, s így sütöt­
ték ki. Elnevezései: dübbencs (Berettyóújfalu, Hajdúszovát, Sáp, Zsáka, Földes,
Konyár, Debrecen, Biharnagybajom), dubbancs (Balmazújváros, Debrecen, Hajdú­
szoboszló), dublitekercs (Sáp), kenyérlepény (Püspökladány, Sáp, Szerep, Nádudvar),
vamyú (Püspökladány).