Page 122 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

Bevetés után feltették az előtét, és várták a sülést. A cipó már kb. egy óra múl­
va megsült. Ezt kivették, s ekkor a kenyereket megforgatták, hogy egyenletesen sül­
jenek. Kb. 2 óra alatt sült meg minden kenyér. Ekkor a szívanóval kiszedték, tetejét
vizes tenyérrel lemosták, hogy szép fényes legyen. Ilyenkor azt mondták: „az úr ké­
pét megmosdatták!" (Nagykercki) A kenyér legtöbb falusi kemencében feketére sült,
de az volt a dicsőség, ha valaki szép pirosra tudta sütni a kenyerét. A kiszedett ke­
nyeret előbb a konyha földjére leterített ruhára rakták, csak ha teljesen kihűlt, he­
lyezték a kamarában levő kenyértatóra, illetve a fogyasztásra kerülő kenyeret a
kenyeres kosárba.
A kenyérsütés munkamenete variálódhatott akkor, ha valamilyen kiegészítő,
pótló anyagokat is alkalmaztak. A főtt krumplit, málét stb. a dagasztás alkalmával
keverték a liszthez, s ezzel együtt dolgozták ki a tésztát.
A kenyérsütéshez nagyon sok kultikus, babonás hiedelem, illetve cselekedet
kapcsolódott. 29 9 A mágikus cselekedetek egy része azt szolgálta, hogy a tészta jól
megkeljen, magasra nőjön, más része, hogy áldás legyen rajta, vagyis a jó egészséget
szolgálja.
Fontos volt maga a kenyérsütés napja. Pénteki napon nem sütöttek, mert „sír a
kenyér a kemencében". (Álmosd) Űrnapján se, mert aki süt, teknősbékává változna,
vagy kővé válik a kenyere. 30 0 Aki vasárnap süt, annak kenyere a kemencében fel-
csattogzik, sületlen lesz. 30 1 A sárréti és a nyírségi falukban múlt századi öregek da­
gasztás közben szájukkal cuppantottak, hogy a tészta növekedését segítsék. A
megdagasztott tészta tetejére, néhol a sütőlapátra ráborított kenyértésztára tenyerük
külső élével bevetés előtt keresztet intettek. Ezt a műveletet még a reformátusok is
elvégezték (Hencida). Álmosdon, Nagykerekiben a kovászra három keresztet rajzol­
tak, csillag alakban. Sokan ujjukkal belecsípték a tésztába, hogy magasra nőjön a ke­
nyér. Hasonló okból bevetéskor az asszony magasra dobta a farát, vagy lábaközt a
szoknyáját meglebbentette, hogy a kenyér felhasadjon. 30 2 Hencidán bevetés után a
sütőlapátot megforgatták, nyilván azért, hogy az ártó hatalmakat a kenyér hollétéről
megtévesszék. A bevetés során felszabaduló szakajtókosarakat egymásra borították,
hogy a kenyér magasra nőjön.
A pemetlevet, amelybe a tüzes szívanót, piszkafát, seprűt mártogatták az eladó­
lány öntötte ki - lehetőleg nyugat felé -, azután végigszaladt rajta, hogy még abban
az évben férjhez menjen. Sápon, Hencidán a szakajtót is megrázta, hogy kapós le­
gyen. A kenyeret sohase szabad a tetejére fordítani, mert az asszonynak megfájul a
háta, vagy meghal valaki a családban (Hancida, Kismarja). A kettévágott kenyér a
válás szimbóluma. Debrecenben a tanyára érkező utast régen kenyérrel kínálták meg.
A kenyeret lehetőleg a gazda szegte meg. 3 0 3 Megszegés előtt még reformátusok
is a késsel keresztet rajzoltak a kenyér felső részére. Úgy tudták, hogy a kenyér hé­
jától a gyerek szép piros lesz. A kenyeret egészében is tisztelet övezte. Eldobni
egyetlen falatot se szabadott. Ha a földre esett, felvették, megcsókolták és megették.
A kölcsönkért kenyeret illett megadni. („Kölcsönkenyér visszajár!") Legrosszabb a
„panaszos kenyér", amit nem jó szívvel adnak. A kenyérhez számtalan szólásmondás
kapcsolódik. 30 4