Page 129 - A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében

A fonott kalácsok tetejére olykor kis tésztadarabkákból díszeket ragasztottak.
Régen lakodalmakra is sütöttek ilyen kalácsot, ma legszebb példái a hajdúdorogi
húsvéti szentelő kalácsok, vagy pászka kalácsok, melyekre 5 darab rózsát formáltak.
Ezek a Krisztus öt sebét jelképezik.
Kerek, vagy vese alakú kalácsokat sütöttek minden nagyobb ünnepre, de külö­
nösen karácsonyra, pünkösdre. Ilyenkor a házba belépőt kaláccsal kínálták, s a pász­
torok is kaptak ajándékba egy-egy kisebb kalácsot. Elengedhetetlen tartozéka a
lakodalmaknak. Módosabbak ilyenkor „5-6 kemence kalácsot" sütöttek. (Egy ke­
l
mence kalácsot Álmosdon 6-8 kg nullás lisztből sütöttek, s 6-8 dkg élesztő, kb. 2 i ­
ter tej, 1/4 kg cukor, 1/2 kg vaj, ennél valamivel kevesebb zsír, s 2-3 dkg só kellett
hozzá.) Fonott kalácsot sütöttek temetéskor, szüretkor s minden fontosabb társas
összejövetel alkalmával. Debrecenben voltak hivatásos kalácssütők is, akiktől a cívi­
sek megrendelhették az ünnepi alkalmakhoz szükséges kalácsokat. 3 1 6

Lyukas kalács
A két, három ágra fonott tésztát perec alakba görbítették, hogy közepén lyuk
maradjon. Ezt nálunk lakodalmakra készítették, amikor is a vőfélyek a kulacs nya­
kára akasztották, s úgy kísérték a násznépet az esküvőre. Régen a lyukas kalácsot a
kulacs borral együtt a vőfély az eskető papnak adta.

Ablakos kalács
A vajjal gazdagított kalácstésztát ujjnyi vastagságú pálcikákká sodorták. Ebből
előbb egy kb. 30 cm átmérőjű karikát formáltak, majd ezt 8 kisebb pálcikával
rácsszerűen átfonták. Megyénkben egyelőre csak Püspökladányban bukkan fel.

Töltött kalácsok
Leggyakoribb formája, amikor a kelt kalácstésztát elnyújtották, valamilyen töl­
teléket raktak rá, majd rúdba összetekerték. A töltőanyag lehetett cukrozott dió,
mák, lekvár, túró, fahéj, kakaó, szentjánoskenyér, ritkán napraforgó mag, barack­
mag, sőt Újszentmargitán, Tiszacsegén sült cukorrépa. Neve a töltelék szerint diós
kalács, mákos kalács stb. Ritkán -tekercs (Hajdúszovát, Zsáka, Szerep), rudas ka­
lács (Hajdúböszörmény, Tiszacsege), göngyöleg (Balmazújváros), ködmönujja (Ti­
szacsege). Tetejét tojással kenték, tepsiben sütötték.
Tiszacsegén az elnyújtott kalácstésztát négyszögletes darabokra vágták, majd
minden kockába lekvárt tettek, összehajtogatták s tepsiben kisütötték. Neve: apró
lekváros. A töltött kalácsok sütése kevésbé alkalomhoz kötött: fontosabb munkaal­
kalmakra, névnapokra is megsütötték.

Kürtös kalács
A zsírral, vajjal gazdagított kalácstésztát ujjnyi vastag rúdba sodorták, majd ezt
egy erre a célra készített, 5-10 cm átmérőjű fa hengerre feltekerték. A fát újabban
jó vastag napraforgókóró helyettesítette. A rudat előbb megzsírozták, hogy a tészta
rá ne ragadjon. A tészta felületét tojással kenték meg, majd kristálycukorba, sok he­
lyen törött dióba hengergették. Ezután a kemence előtt a kürtő alatt parázs fölött