Page 94 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 94

235

      nek  hányják  oda  növendék  borjú-,  sertéshúst,  vadnyúl-,  liba,
      -ruca  stb.  húsát.  Minthogy  a  hús  drága,  krumplit  szoktak
      hozzá  tenni,  hogy  több  legyen.  A  falusi  és  tanyai  ember  bele-
      teszi  a  krumplit,  a  városi  már  külön  főzi  meg  sósvízben  nagy
      darabokban  és  mikor  a  hús  megfőtt,  ráteszi.  De  a  feketeföldi
      szegényember  nem  szeretvén  a krumplit,  nem  tesz  rá,  mondván  :
     „nem   rontja  el  vele".
                             f
          Sok  szegényember  a őtt  marhahúst  is  odahányja  pecsenyé-
      nek,  egy  kis  hagymás  zsírba  elaprózza,  megpaprikázza,  sok
      hagymát  tesz  rá.  így  főzi  meg  és  nagyon  jóízű.

                        Malachús   elkészítése.

          Az  általunk  feldolgozott  terület  népe  nagyon  eszi  a  malacot-
     A  malacot  megkopasztja,  odahányja,  aláaprít,  megfőzi  apró-
     pecsenyéjét  jó  paprikásan.  Ez  a  malacpaprikás,  vendéglői
     nyelven  malacpörkölt.  Vagy  ha  több  levet  hagy  alatta,  malac-
     tokány  a  neve.  Mind  a  kettő  pompás  debreceni  eledel  jómódúak
     asztalán,  de  az  egészet  megkoronázza  a  sültmalac.  A  malacot
     itt  is  megkopasztják,  megmossák,  besózzák.  Tepsibe  teszik  és
     kemencébe  megsütik.  Ropogós,  finom  eleség.  így  sütötték  meg
     nekem  is  a  bolgárok  a  malacot,  de  előbb  megtöltötték  rizzsel,
     belszervvel,  azután  befűtöttek  a  kemencébe  és  a  malacot  nagy
     lábosba  betolták.  A  kemence  száját  betapasztották.  Pár  óra
     múlva  kibontották  a  tapaszt  és  a  malac  nagyon  jó  volt.  Csak
     nem  volt  ropogós.
          Ezek  az  eledelek  nem  népeledelek,  de  a  jó  gazdák  sokszor
     megcsinálják.

                              Tojásoshús.
          A  debreceni  jobb  gazdaházaknál  néha  az  egy  tál  ebédet
                          f
     úgy  javítják,  hogy  a őtt  marhahúst  nem  eszik  meg  a  levessel,,
     hanem   kiveszik,  egy  kis  zsírba  odahányják,  sütik  rövid  ideig.
     Mikor  zsírjára  sül,  10—15 ojást  ütnek  rá, elkavarják,  keményre
                                             f
                              t
  _  megsütik,  megborsozzák   és  már  eszik.  Nagyon  jó  tápláló
     eledel.
          A  borjúhúst  apró  pecsenyének  készítik.  Jól  megsütik,  a
     szalonnát,  hagymát  kockára  vágva  tesznek  alá  bőven,  paprikát
     sütnek  a  zsírban  és  az  apróra  vágott  húst,  vesét,  tüdőt,  szívet,
     májat  beleteszik.  Mikor  már  jól  megfőtt,  roppant  mennyiségű
     vereshagymát   lekarikáznak  és  ráteszik,  megfőzik.  Nagyon
     ízletes,  a  magyar  csak  a  háború  óta  tesz  rá  krumplit  szaporí-
     tásnak,  vagy  főz  hozzá  kását,  felvert  galuskát.  Azelőtt  parázsan
     ette  a  magyar  a  jó  zsíros  aprópecsenyét.
          A  csirke  húsát  főképpen  paprikásan  eszik.  A  paprikás-
     csirke  tejfeles  lével  megkészítve  pompás  eledel.  Gyakran  csak
   89   90   91   92   93   94   95   96   97   98   99