Page 92 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

233

ki ne szakadjon és így akasztja fel. Itt szárad ki a szalonna és
olyan finom lesz, mint a mogyoró. Ha jól volt sózva, nem esik
bele a féreg, ha azonban egy kis folt van rajta, melyet nem járt
át jól a só, oda beköltözik a szalonnaféreg. Nem nagy baj,
így is megeszik. Én is ettem és semmi bajom nem lett tőle,
legfeljebb gusztustalan egy kissé.
t
Szegényember, akinek nincsen jó kamarája, a nádas etőn a
szelemen-be akasztja a szalonnát. Egy arasznyi pecket farag
középre, vékony kötelet köt rá, lyukat vág a szalonnáján,
szépen áthúzza rajta és a kötél másik végét a szelemenhez köti.
Jó hűvös padon se meg nem olvad, se meg nem avasodik.
A hájat kötéllel átkötik és az ösztörűbe akasztják.
A sózón összegyűlt fáradt sót összeseprik, bodonba teszik
és kenyérsütésnél használják fel. Valamint a kádba maradt
jómennyiségű sós véres vizet is kenyérsütéshez használja fel a
gazdasszony. A sózót pedig az ól oldalához támasztják és a
fejőstehén nyalogatja, mikor hazajön a csordáról, vagy mielőtt
kimegy a csordára.
Itt és így őrzi a szegényember a zsírozóját, míg el nem jön
az új.
Érdekes típusa volt a háborúelőtti debreceni piacnak az
ószer. Itt árulták tavasszal a télről megmaradt füstölthúst és
sósszalonnát a gazdasszonyok. A debreceni gazda télen annyi
t
disznót ölt, hogy nem udta volna egész nyáron elfogyasztani a
húsát, no meg avasodott is, meg a pénz is kellett. Szekerének
kasába egy tiszta ponyvát terített és ebbe rakta a füstölthúst,
kivitte az ószerre. Ott, vagy a szekérről adta el, vagy leterí-
r
tett a földre egy gyékényt és erre akta. Azok, akik nem öltek
disznót, válogattak és bizony olcsó pénzért jó eledelhez jutottak.
Nyár végén a szalonna és a zsír is megkerült az ószeren. A hentes-
ipar egészségi okokból betiltatta a háború alatt a konkurrenciát.

Húsevés.
Nagy ünnepségeken, mint pásztorfogadás, kihajtás, olva-
sás, széjjelverés, politikai, családi ünnepeken nagy divat a
Tiszántúlon a húsevés.
A debreceni és tiszántúli egyszerű ember nem eszik se gu-
t
lyást, sem pörköltet, csak húst. Nem ismeri, ehát nem is hasz-
nálja ezeket a szavakat, melyeket az irodalom és a vendéglői
szótár részére csináltak. A gulyás mint étel, maga is rossz szó.
A gulyás marhapásztort jelent. A étel gulyásos hús, vagy
röviden gulyásos, de semmiesetre nem gulyás, még kevésbbé
gulásch.
A pörkölt régi magyaros neve aprópecsenye, vagy röviden
pecsenye. A debreceni gazdasszony úgy mondja röviden :
hányjuk oda a húst pecsenyének. Falusi népünk csak húst főz,