Page 97 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 97

238

                  Itkonen  a  lapp  szokásokról  írván,  ezt  mondja  :
                  „Manapság  a  rénszarvas  véréből  leginkább  hurkát  készí-
             tenek,  amelv  sok  helyen,  így  Enontekiö  vidékén  a  friss  ételek
             közé  tartozik,  ezt  forró  kásaszerű  lével  töltik  meg  és  húsétel
             után  élvezik.  A  töltelék  áll,  kivéve  a  belet,  amit  kifordítva  és
             megtisztítva  használnak  :  legtöbbször  még  a  bolyhát  is  leszedve
             —  vér,  a  belső  részek  apróra  vagdalva  és  kevés  lisztből.  Hurka-
             töltéshez  ágas  fát  használnak,  melynek  segítségével  a  bél
             száját  kifeszítik.  Ha  töltés  közben  a  bél  kiszakad,  a  nyílást
             fapálcikával  összeráncolva  befoldozzák.  Főzés  közben  a  hurkát
             hegyes  pálcikával  szurkálják,  hogy  ki  ne  pukkadjon.  Töltés
             után  a  vastagbelet  és  a  gömböcöt  fapálcikával  zárják  el." 1
                  A  gömböcbe   a  gyomrot,  zsírt,  húsdarabokat  vágják,
             kiszárítják  és  tavasszal  élvezhető. 2
                 Manninen   szerint  a  lappok  a  rénszarvas  vérét  gombócokká
             gyúrják,  húslevesbe  és  fenyőfakéreg  levesbe  keverik.  Vízből
             és  vérből  külön  vérlevest  is  készítenek,  melyet  újabban  liszt-
             tel  sűrítenek.  Ugyanő  azt  írja,  hogy  a  véreshurkát  a  lappok
             rénszarvasbélbe  és  gyomorba  töltik.  A  töltelék  vér,  liszt,
             apróra  vágott  szalonna  és  só.  Ő  azt  állítja,  hogy  a  lappok  a
             hurkakészítést  nyugatról  vették.  Szerinte  a  lapp  marfe  az
             ősskandináv  mori,  a  gurve  pedig  a svéd  koro  szóból  származik. 3
                 Szerinte  a  kolta  lappok,  akik  nagyobb  számban  a  Kola-
             félszigeten  laknak,  véreshurkát  nagyon  ritkán  készítenek,
             annál  gyakrabban  gömböcöt.  E  célra  a  rénszarvas  vérét,  lisz-
             tet,  zsírt,  sűrű  péppé  kavarják,  rénszarvasgyomorba  töltenek
             és  főzik  meg. 4
                 Déli  fajrokonaink,  mint  a  bolgárok,  is  csak  húshurkát,
             tehát  kolbászt  töltenek,  ezt  is  disznóhúsból.  Kétféle  kolbászt
             készítenek:  1.  nádenci,  a  disznóhúst  deszkán  bárddal  megvág-
             ják,  reszelt  vereshagymával  és  péppé  tört  foghagymával  ke-
                                           t
             verik,  sót,  borsot,  majoránnát, ört  paprikát,  csubricát  (borsfű)
             tesznek  bele  fűszernek  és  a  disznónak  szép  fehérre  megkapart
             húrjába  töltik.  Az  így  elkészített  kolbászt  nem  füstölik,  hanem
             szárítják.
                 Másik  nemzeti  eledelük  a  szudzsuk.  Fele  juh,  fele  marha-
             hús  bárddal  összevágva,  megsózva  és  nagyon  erősen  meg-
             borsolva.  Szalonnaszeletek  bele  vágva,  marhabélbe  töltik  és
             felakasztják  szikkadni.  Azután  leveszik,  karikába  hajtják,
             összekötik  és  üvegpalackkal  laposra  hengerelik.  Addig  ismételik,
             míg  3—4  cm  vastagságú  nem  lesz  és  teljesen  ki  nem  szikkad.
                 1  Itkonen  :  Lappalaisten  ruokatalous  Helsinki,  1921.  SUST  oim.
             LI.  21—22.
                 2  Itkonen  :  Lappalaisten  ruokatalous  Helsinki.  1921.  23.  lap.
                 3  Manninen  I.  levele.
                 4
                   U.  o.
   92   93   94   95   96   97   98   99   100   101   102