Page 93 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 93

234

             húst  eszik.  Hajdúban,  Biharban,  a  Kunságon  nagy  ünnepség
             számban  megy  a  húsevés.  A  jószágtartó  gazdák  minden  évben
             legalább  kétszer  esznek  húst.  Tavasszal  pásztorfogadáskor  és
             ősszel  a  széjjelveréskor.  A  juhot  a  soros  gazda  adja,  a  húst  a
             pásztor  főzi  meg.  Az  ilyen  húsevésre  a  falu  intelligenciája  is
             meg  van  híva.  Nagy,  komoly  ünnepség  keretében  folyik  le.
                 Hogy  főzik  a  húst  gulyásosan  ?  A  birkát,  ritkábban  borjút
             levágják,  megnyúzzák  tisztán.  Ügy  nyúzzák  meg,  hogy  víz
             nem  éri,  így  jobbízűnek  tartják.  A  víz  úgyis  kevés  és  piszkos.
             A  belét  kivetik  és  hozzáfognak  a  feldaraboláshoz.  Fejét  levág-
             ják,  kettéhasítják.  Az  óriási  vasfazék  fenekére  egy  félmarék
             sót  vetnek,  ráteszik  a  kettévágott  fejet,  mellé  a  nyakat,  konco-
             kat,  ezután  az  összeaprózott  húst.  A csontot fejszével a  húsvágó
                                 r
             tőkén  összevágják  és árakják  a  nagy  darabokra.  Egy  sor  húst,
             egy  kissé  megsózza,  megpaprikázza,  azután  megint  apróhúst
             rak  rá,  újra  sót,  paprikát,  megint  húst  s  végül  az  egészet  sózza
             meg.  Nem  tesz  rá  se  hagymát,  se  vizet,  legkevésbbé  krumplit.
             A  hús  a  fövés  folytán  zsíros  levet  áraszt,  ebben  a  lében  fő  meg
             a  hús.  Fövés  közben  a  pásztor  többször  megfordítja,  egy  saját-
             ságos  rázással,  mely  függőleges  és  vízszintes  tengely  körül
             történik,  de  mely  által  végeredményben  a  vasfazék  tetejébe
             levő  hús  a  bogrács  fenekére  kerül  és  ott  fő  meg.  Nagy  bogrács
             húsnál,  mikor  először megfordítják  a  bogrács  fenekéről  felkerült
             hús  már  puha  és  ehető  is.  Kisebb  mennyiségű  húsnál  kétszer,
             háromszor  fordítja  meg,  míg  ehető,  illetve  kész  van.  Ez  a  híres
             gulyásoshús,  vagy  mint  mondják,  parázshús.  Ebben  nincs
             krumpli,  nem  csinálnak  rá  hagymás  szaftot,  vendéglői  nyelven
             general  szaftot.  Ez  teljesen  a  maga  szaftjában  van.  Ez  az  a
             hús,  melyből  nem  győz  eleget  enni  az  ember,  de  mivel  nagyon
             nehéz  étel,  a  városi  ember  gyomrát  hamar  megfekszi.  Ezt  a
             húst  főzik  a  hortobágyi  pásztorok,  ezt  Hajdúszoboszlón,  Hajdú-
             böszörményben  és  a  Kunságban  széltében. 1
                 Természetesen  kevés  húsból  nem  lehet  ilyen  szakszerűen
             elkészíteni.  Kevés  hús  esetében  szükséges  egy  kis  vizet  rátölteni,
             de  hagyma,  krumpli  ebben  az  esetben  sem  jön  hozzá.
                 Az  aprópecsenye,  vendéglői  nyelven  pörkölt,  abban  külön-
             bözik  a  gulyásos  hústól,  hogy  ennek  aláaprítanak  sósszalonnát
             a  vasfazikba  (bográcsba).  Ezt  szép  pirosra  megsütik  és  zsírjá-
             ban  egy  fő  vereshagymát  kockára  vágva  tesznek,  ezt  is  jól
             megpirítják,  végül  egy  kanál  jó  veres,  de  nem  erős  paprikát
            tesznek  bele.  Most  jó  apróra  vágott  vegyes  húst  tesznek  bele,
             felkavarják,  egy  kis  vizet  töltenek  rá,  sót  tesznek  a  levébe  és
            főzik.  Mielőtt  megfőne,  vereshagymát  karikáznak  rá,  újabban
             ha  van,  pár  csöves  paprikát  is  főznek  bele  az  ízéért.  Pecsenyé-

                1  Ecsedi  I.  :  Hogy  készül  a  Hortobágyon  a  bírkapaprikás  ?  Hor-
            tobágyi  életképek  Debr.  927.  37.  1.
   88   89   90   91   92   93   94   95   96   97   98