Page 90 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

231

kell az étel. A pergelés alatt a meleg íüst felcsapta a kolbászt,
a húrja megszárad, nem szakad el. Nagyon levegős, huzatos
kéményben pedig nemcsak füstölődik, hanem a szikkadás is
nagy szerepet játszik. A gazda három napig egésznap füstöli,
három nap muíva minden második nap, a következő héten már
csak kétszer rak alá tüzet. Azután már szép piros, de még nem
szedi le. Egy hétig szikkadni hagyja. Ez a híres és ízletes debre-
ceni szárazkolbász, mely két évig is eláll anélkül, hogy meg-
romolna s amelyet úr és paraszt kenyérrel szívesen megeszik.
Egyelőre a disznótornak vége, a piszkos zsiradékból
tavasszal szappant főznek. A hús a kádban két-három hétig
sózódik. A kóstolóból megmaradt és káposztatöltenivaló húst
egy kis sóval bepergetik, felülre teszik és így áll. Ha kolbászt
akarnak enni, a sütőlapáttal leemelik a kéményből. Van hurka,
tepertő elég. Van mit enni bőven.
A kolbászt legkésőbb három héten belül leszedik a kémény-
ből, és helyére jön a hús. A kolbászt a kamarában szellős
helyre teszik.
A kolbász evése. A kolbászt vagy vágásszámra fogyasztják,
vagy karikára vágva. Egy vágás kolbász egy bakarasz hosszú.
Míg a kolbász friss, sütik cseréptányérba, vagy tepsibe. Mikor
már szikkad, főzik ; de lé nélkül, kenyérrel fogyasztják el.
Tavasszal, mikor már kiszárad, nyersen is szívesen megeszik
kenyérrel. Főzik vágásszámra paszulyban, krumplilevesben,
tökkáposztában, savanyú lében.
A szárazkolbászt szokták \ ékony karikára vágni, megfőzni.
Mikor a leve elfőtt, sülni kezd, megeszi kenyérrel, zsírját meg
kimártja. A obbmóduak az ilyen kolbászba sülni kezdő egy akás
j
r
tojást ütnek, megsütik s ez lesz a rántottás kolbász, vagy tojásos
kolbász. Amúgy is rendkívül tápláló és nagyon nehéz kolbász-
ételnek legnehezebb fajtája a rántottás kolbász.
Ez úgy készül, hogy a szárazkolbászt vékony karikára
lekarikázzák. Éles kés kell hozzá, hogy szépen vágja és össze
ne törje. A lekarikázott kolbászt lábosba, vagy vasfazékba öntik,
vizet töltenek rá jó bőven és ezután főzik. Mindaddig főzik,
míg jó puha nem lesz. Ha kevés a víz, megszaporítják. Mikor
a levét elfövi és már jó puha, zsírjára hagyják sülni. Pompás
illat tölti be a helyiséget fövés és sütés alatt.
Mikor zsírjára sült, a mennyiséghez képest 6—12 tojást
ütnek le egy tálba. Kanállal felverik és rátöltik a sülő kolbászra.
Összekavarják. Sütik lassú tűzön, míg a kolbász a tojással
rántottává össze nem sül. Sőt jól meg is pirítják, vigyáznak,
hogy lágy, nyálkás rész ne maradjon benne.
Ezután lehet enni. A sós, foghagvmás tojásoskolbász veszi
a bort nagyon. Jó étel, de fiatal fizikai munkás gyomrába való.
j
Ha az ember egyszer jóllakott, 24 óráig nem ut eszébe az evés.
A debreceni gazdáknak nagyon kedvelt eledele ma is.