Page 90 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 90

231

       kell  az  étel.  A  pergelés  alatt  a  meleg  íüst  felcsapta  a  kolbászt,
       a  húrja  megszárad,  nem  szakad  el.  Nagyon  levegős,  huzatos
       kéményben   pedig  nemcsak  füstölődik,  hanem  a  szikkadás  is
       nagy  szerepet  játszik.  A  gazda  három  napig  egésznap  füstöli,
       három  nap  muíva  minden  második  nap,  a  következő  héten  már
       csak  kétszer  rak  alá  tüzet.  Azután  már  szép  piros,  de  még  nem
       szedi  le.  Egy  hétig  szikkadni  hagyja.  Ez  a  híres  és  ízletes  debre-
       ceni  szárazkolbász,  mely  két  évig  is  eláll  anélkül,  hogy  meg-
       romolna  s  amelyet  úr  és  paraszt  kenyérrel  szívesen  megeszik.
           Egyelőre  a  disznótornak  vége,  a  piszkos  zsiradékból
       tavasszal  szappant  főznek.  A  hús  a  kádban  két-három  hétig
       sózódik.  A  kóstolóból  megmaradt  és  káposztatöltenivaló  húst
       egy  kis  sóval  bepergetik,  felülre  teszik  és  így  áll.  Ha  kolbászt
       akarnak  enni,  a sütőlapáttal  leemelik  a  kéményből.  Van  hurka,
       tepertő  elég.  Van  mit  enni  bőven.
           A  kolbászt  legkésőbb  három  héten  belül  leszedik  a  kémény-
       ből,  és  helyére  jön  a  hús.  A  kolbászt  a  kamarában  szellős
       helyre  teszik.
           A  kolbász  evése.  A  kolbászt  vagy  vágásszámra  fogyasztják,
       vagy  karikára  vágva.  Egy  vágás  kolbász  egy  bakarasz  hosszú.
       Míg  a  kolbász  friss, sütik  cseréptányérba,  vagy  tepsibe.  Mikor
       már  szikkad,  főzik  ;  de  lé  nélkül,  kenyérrel  fogyasztják  el.
       Tavasszal,  mikor  már  kiszárad,  nyersen  is  szívesen  megeszik
       kenyérrel.  Főzik  vágásszámra  paszulyban,  krumplilevesben,
       tökkáposztában,  savanyú  lében.
           A  szárazkolbászt  szokták  \ ékony  karikára  vágni,  megfőzni.
       Mikor  a  leve  elfőtt,  sülni  kezd,  megeszi  kenyérrel,  zsírját  meg
       kimártja.  A obbmóduak  az  ilyen  kolbászba  sülni kezdő egy akás
                  j
                                                              r
       tojást  ütnek,  megsütik  s  ez  lesz  a  rántottás  kolbász,  vagy  tojásos
       kolbász.  Amúgy  is  rendkívül  tápláló  és  nagyon  nehéz  kolbász-
       ételnek  legnehezebb  fajtája  a  rántottás  kolbász.
           Ez  úgy  készül,  hogy  a  szárazkolbászt  vékony  karikára
       lekarikázzák.  Éles  kés  kell  hozzá,  hogy  szépen  vágja  és  össze
       ne törje. A lekarikázott  kolbászt lábosba,  vagy  vasfazékba  öntik,
       vizet  töltenek  rá  jó  bőven  és  ezután  főzik.  Mindaddig  főzik,
       míg  jó  puha  nem  lesz.  Ha  kevés  a  víz,  megszaporítják.  Mikor
       a  levét  elfövi  és  már  jó  puha,  zsírjára  hagyják  sülni.  Pompás
       illat  tölti  be  a  helyiséget  fövés  és  sütés  alatt.
           Mikor  zsírjára  sült,  a  mennyiséghez  képest  6—12  tojást
       ütnek  le  egy  tálba.  Kanállal  felverik  és rátöltik  a  sülő  kolbászra.
       Összekavarják.  Sütik  lassú  tűzön,  míg  a  kolbász  a  tojással
       rántottává  össze  nem  sül.  Sőt  jól  meg  is  pirítják,  vigyáznak,
       hogy  lágy,  nyálkás  rész  ne  maradjon  benne.
           Ezután  lehet  enni.  A  sós,  foghagvmás  tojásoskolbász  veszi
       a  bort  nagyon.  Jó  étel,  de  fiatal  fizikai  munkás  gyomrába  való.
                                                 j
       Ha  az  ember  egyszer  jóllakott,  24  óráig  nem ut  eszébe  az  evés.
       A  debreceni  gazdáknak  nagyon  kedvelt  eledele  ma  is.
   85   86   87   88   89   90   91   92   93   94   95