Page 91 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 91

232

                 Végül  a  lekarikázott  kolbászt  levesnek  főzik  meg.  Tesznek
            bele  köleskását,  karikára  vágott  krumplit,  gyökeret.  Mikor  ez
            mind  megfőtt,  kész  a  pompás  leveskása.
                 A  húst  két  ízben  füstölik.  Előbb  jön  a  vékonyabb  rész,  a
            nyúlja,  csípője,  orja.  Előbb  a  húst  felkötik.  Egy  80  cm.  hosszú
            erős zsákmadzagra  kötözik.  Ehhez  is érteni  kell.  Az  oldalt  felül  a
            második   oldalcsontnál  középüt  kivágják.  A  madzagot  bele-
            húzzák,  kunkötésre  jól  megkötik,  most  veszik  a  másik  oldalt
             és  hasonlóképpen  megkötik.  A  nyúlnak  körülkötik  a  nyakát,
             az  orját  középen  kötik  át,  a  csípőt  a  vastagabb  részén  alul.
             Természetesen  mind  párosan  és  beviszik  a  pitarba  felrakni.
             A  lajtorját  a  konyhára  teszik,  a  fiatal  gazda  felmegy,  cselédje
             adogatja.  Szélre  jön  az  oldal  egyik  feljebb, mint  a másik,  homorú
             részével  összefordítva,  hogy  a  füst  járja.  Középre  az  orja
             páronként  kerül,  de  itt  is  egyik  feljebb,  mint  a  másik,  hogy
             egymásnak  ne  feküdjön.  Erről  rajta  a  nyúlja,  szélén  oldal  és
             csípő.  A  húsnak  erősebb  füst  kell.  Ezt  előbb  szalmalánggal
             felcsapatják,  azután  csutkát,  fatönköt  tesznek  rá  és  ég,  füstöl
             éjjel-nappal.  Ha  a  tűz  nagy  volna,  hamuval  és  nedves  csutkával
             fojtják  le,  hogy  inkább  füstöljön,  mint  égjen.
                 Háromnapi   füstölés  után  szünetet  tartanak  két  napig.
             Ekkor  megforgatják,  vagyis  ami  eddig  a  madzagon  felül  volt,
             most  leeresztik,  ellenkező  oldallal  fordítják  össze.  Újra  tüzet-
             raknak  alá  és  füstölik  egy  hétig.
                 Ezután  jön  a  nagyobb  darabok  füstölése.  Az  első  sódart
             vagy  lapockát  úgy  kötik  fel,  hogy  a  lábat  kürülvágják,  körül-
             kötik  s  vele  szemben  a  másikat  hasonlóképpen.  A  hátulsó
             sódar  lábát  kihasítják  és  a  horgasinába  fűzik  a  madzagot,  úgy
             kötik  fel.  A  fejet  úgy  kötik  fel,  hogy  az  orrán  belül  középen
             kihasítják,  belefűzik  a  madzagot,  az  orra  előtt  megkötik  és  az
             orrporcogó  tartja  a  zsineget.  Most  párosan  felteszik  a  füstre.
             Középre  jön  a  hátulsó  sódar,  a  fű  (fej),  széleken  a  lapockák.
             A  füstölése  úgy  megy,  mint  az  előbbieké.  Legfeljebb  tovább
             áll  a  kéménybe,  mert  a  hús  konzerválásánál  nem  a  füst  a
             fontos,  ez  csak  ízt  ad  neki,  hanem  a  szikkadás,  mely  nvárára
             konzerválja  a  sós  húst.  A  jól  füstölt  kiszárított  hús  nem  fér-
             gesedik  meg  és  ha  szellős  helyen  áll,  nem  lesz  penészes.
                 A  szalonnaagg  at ás.  A  szalonna  május  végéig,  június  elejéig
             áll  a  sózón  a  sóban.  Ekkor  felakasztják  az  ösztörűre.  Az  ösztörű
             három  gerendából  összebarkácsolt  állvány.  Van  egy  kereszt-
             gerendája, melyben  8—12 drb.  félméter hosszú fafog van  s ennek  a
             két  végén  2.5—3  m.  hosszú  lába.  A  gazda  felveszi  a  szalonnát,
             leveri  a  sót  róla  és  az  álla  alatt  egy  akkora  kerek  lyukat  vág  ki,
             hogy  a  fog  beleférjen  és  felakasztja,  hogy  a  bőre  a  falfelé  essék.
             Szépen  kiteríti,  mellé  a  másikat,  harmadikat.  Ha  valamelyik
             összehajolna,  a  fával  kitámasztja.  Ha  félszalonna  van  vágva,
             akkor  a  tokarészen  vág  lyukat,  de  nem  a  széléhez  közel,  hogy
   86   87   88   89   90   91   92   93   94   95   96