Page 9 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 9

157

      kenyeret,  vagy  málét,  alátartja  a  sajtónak,  rácsorog  a  napra-
      forgó-,  vagy  tökmagolaj,  jó  étvággyal  eszi  meg.  Télen  répát,
      tököt,  főtt-  vagy  pattogatott  tengerit  eszik,  akinek  van.
          Alig  várják,  hogy  a  föld  fagya  kiengedjen,  fel  lehessen
      vágni,  keresik  a  csicsókát  (csicsóka  gumóit)  (Helianthus  tubero-
      sus),  melyről  azt  tartja  a  néphit,  hogy  akkor  jó,  ha  a  dér  meg-
      csípi.  Ősszel  nem  élvezhető.  Az  aljas,  rétes  helyeket  a  bubo-
      icskáért  túrja  versenyt  a disznóval.  A buboicska  (Chaerophyllum
      bulbosum)  nagy  csemegebürök  gyenge  csira  szára,  mely  kora
      tavasszal  jó  édes  és  erről  azt  tartja  a  néphit,  hogy  addig  jó,
      míg  az  ég  meg  nem  zendül,  mert  azután  megpuhul,  felbördősödik,
      mint  a  hagyma.  A  réten  a  sóska  levelet  szedik.  Balmarkába
      csokorszerűen  összeszedi,  összefogja  a  kezét,  hogy  a  levelek
      kezén  túl  érjenek,  akkor  jobb  öklével  erősen  veri  a  leveleket,
      mondván  :
                   Sóska,  domika,
                   Olyan  legyél  mint  a  borecet  !
                   Még  annál  is  erösebb.
          Ezt  ismétlik  és  ütik  a  sóskalevelet,  míg  össze  nem  törik  s
      ezt  a  friss  savanyú  levelet  megeszik.
           Szívesen  rágják  nyersen  a  sóskakeringöt.  Ezt  a  sóskát
      (Rumex   acetosella)  gyenge  felmagzott  szára,  savanyú  íze  miatt
      a  gyermekek  szívesen  rágják.
           Galambsaláta  (Ramuculus  ficarza),  saláta-boglárka  gyenge
      levele,  ecettel  leöntve  nagyon  jó.
           Földi  mogyoró,  vagy   libapimpó  (Potentilla  anserina)
      mogyorószerü  gyökerét,  amit  a  debreceni  kondások  a  disznóval
      túratnak  ki  a  vizes  erdőlaposokon,  meghámozzák  és  megeszik.
      A szőlőskertekben  a  szőlő gyenge  kaccsát,  bajuszát  félnapszámra
       rágják  savanyú  ízéért.
           Édesgyökér.  Néhány  pillangós  virágnak  a  gyökere,  melyet
       főleg  a  gyermekek  édes  ízéért  feldarabolva  rágnak.  Torok-
       fájás  ellen  ajánlják.  Ezeken  kívül  szívesen  eszik  a  sok  vad-  és
       szelídgyümölcsöt  zölden  és  éretten.
           Tökmag  és apraforgómag  nyersen  és pirítva  szintén  nagyon
                     n
   »   elterjedt  eleség  a  szegény  nép  között.
           Nyáron,  koraősszel  nagyban  keresi  a  szegény  erdei  lakos
       a  harmat-,  tinóórrú-,  veres-,  szegfű-,  tölgyfa-,  kucsmagombát,
       melyet  összeszed,  egy  kicsit  megsózza,  megsüti  és  megeszi.
       Vagy  ezt  sem  teheti,  hanem  beviszi  Debrecenbe  és  eladja.
       A  pénzen  apró  szükségleteit  szerezi  be.  Űjra  jön  az  ősz.  Szedre-
       zik,  vagyis  szedret  szed,  megeszi,  vagy  kemencébe  megaszalja,
       elteszi  télire.  Ekkor  már  vadkörte  és  vadalma  is  van.  Eléldegél
       azon,  amit  az  Isten  adott.  A  legnépszerűbb,  legtáplálóbb
       nyerskoszt  azonban  Debrecen  és  a  Tiszántúl  minden  rendű  és
       rangú  népénél,  lakosánál  a  nyersszalonna.
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14