Page 6 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

154

tartás. Itt nemcsak a családról, hanem a cselédségről is kellett
gondoskodni.
Debrecenben minden cívis családnál két kamara van.
Egyik az íletes kamara, másik a szalonnás kamara. Ez utóbbi-
ban volt felakasztva az ösztörűben a szalonna, alatta a zsíros-
bodonok. Rúdon a kolbász, füstölt hús, a fal mellett zsákokban
a liszt, a polcokon a szép felhasadt kenyerek. Szegletben a korpás-
láda, a falon nyujtó-tábla, szita, rosta, stb., stb.
Ezzel a amarával a gazda nem sokat törődött. Az asszony^
k
a feleség gondja volt, hogy mikor kell őretni, hogy kell takaré-
koskodni a szalonnával, a zsírral, hogy használja fel a füstölt
disznóhúst, hogy az egész nyáron a nagy mezei munka idejé-
ben elég legyen. Meghalt volna szégyenében a régi gazdasszony,
ha kenyérért a pékhez, zsírért, szalonnáért a henteshez kellett
volna menni. Mennyi munka, mennyi gond eredménye volt
régen egy teli kamara tartása !? Már pedig csak így lehetett
megélni, mert „üres kamarának bolond a gazdája!"
A régi debreceni cívis asszonyok, a nemzetes asszonyok,
vagy a nagy gazda „basák" feleségei, a nagyasszonyok elsők
voltak a munkában. Reggel jókor kelni, megfejni a teheneket,
enni adni a malacoknak, aprómarháknak, ez volt az első dolga.
Keltek a gyermekek, megmosdatni őket, reggelit adni a család-
nak a fő gondja volt. Ezután jött a napi munka. Sütés, főzés,
mosás, tésztacsinálás. Rostálta a tésztának, kalácsnak való
életet. Közben az ebéd és vacsorafőzés gondja. Estével enni
adni a jószágnak, megfejni a tehenet, lefektetni a családot.
f
Ő maga még entmaradt a napi munkát befejezte. Egyszerűségé-
ben is rend, tisztaság jellemzi magát, családját, házatáját.
A magyar asszony férjét urának tiszteli, mindig magázza,
míg az ura érezvén a felsőbbségét, feleségének hívja ugyan,
de tegezi. Mindent közösen beszélnek meg. Egymás ellenére
nem dolgoznak. Együtt dolgoznak egymásért, s a mindennapiért,
a család jövőjéért. Gyűjtenek, takarékoskodnak öregségükre,
gyermekeiknek. A gazda megkeresi, az asszony megbecsüli,
gyűjt, takarékoskodik, hogy egész éven át hiány ne legyen.
Nem szalad a boltba, hanem minden kitelik a háztól. Ez jobb
és olcsóbb is.
Tehenet fej, disznót hizlal, baromfit nevel, kamarájában
t
a liszt. A felesleges ejet eladja, ebből telik cukorra, ecetre, sóra,
fűszerre. Disznót is úgy hizlal, hogy egyet eladhasson. Ebből
telik ruhára.
A debreceni asszony bent a házban kitűnő gazdasszony,
a házon kívül pompás árus volt. 3 Azokat az élelmiszereket,
melyeket otthon nagy gonddal elkészítettek és kimaradt,.
3 Dr. Zoltai Lajos : Képek a debreceni régi családi életből.
III. fejezet.