Page 4 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

152

Meg kellett írnom végül azért, mert a magyar néprajz
ezzel a fontos körével ezideig egyetlen kutató sem foglalkozott
még, holott a rokon népeknek nagy irodalma van e tárgykörből.
Nemcsak a táplálkozás anyagát gyűjtöttem össze, és írtam
meg, hanem a főző, evőeszközöket is, miáltal a Déri Múzeum
néprajzi anyagának idevonatkozó részét feldolgoztam.
Amit tehettem, mind összeszedtem. Hiányai gyűjtésemnek
úgyis vannak, mert a tárgykör fejlődik. És ha más hiányai
vannak, tudassék annak is, hogy e tanulmány első kísérlet a
magyar irodalomban.

A magyar nép elszegényedése és a táplálkozás hiánya.
Dr. Kerbolt azt állítja, hogy a magyar nép rosszul táplálkozik.
Ennek nem a nyersanyaghiány az oka, hanem az, hogy a magyar
asszony nem ud főzni. Én, és mindazok, akik a nép között fo-
t
rognak, ezt tagadásba vesszük, sőt az ellenkezőjét állítjuk,
t
mondván a magyar asszony olyan jól ud főzni, hogy még abból
a nagyon kevés nyersanyagból is, amihez jut, olyan ízletesen
és egészségesen tud főzni, hogy mindenki elismerését érdemli
ki. Az igazság az, hogy a magyar népnek nincsen meg a meg-
élhetése, hiányos táplálkozásra van szorítva. Hiányzik a kellő
mennyiségű nyersanyag. A háború óta ez a hiány nagyon ki-
rívó. Ha az okokat keresem, a Tiszántúlon három okra vihe-
tem vissza.
1. A nép elég oktalanul letért az önellátás alapjáról, rá-
tért a pénzgazdaságra. A háború előtt mindenki ragaszkodott
a termeléshez, főtörekvése az volt, hogy legalább annyit ter-
meljen, hogy téli élelmezését fedezze. Kenyérnek valót vett,
vagy azért dolgozott. Ha összegyűjtötte nyáron és ősszel,
oly takarékosan bánt vele, úgy őrizte, mint az aranyat, mert
soká lesz új. Most nem gyűjt, nem őrzi féltve, könnyen fecsérel,
a pénz meg egyszerűen kimegy a kezei közül. Még rosszabb,
ha nem is akar termelni. Régen vagy bérelt, vagy kért egy kis
földet, itt a gazdával együtt viselték a rizikót, jó vagy rossz
termés együtt áldotta vagy sújtotta őket. Ma azt mondja
még akinek földfizetése van is : mindent megterem a piac ! -
visszaadja olcsó áron a gazdájának a bérföldjét, a pénzt elkölti
és éhezik egész télen könnyelmű gondolkozásáért. Vagy oda-
hagyva szolgálatát, jön a köz nyakára s enni kér.
2. Ámde napról-napra romlik a magyar nép ellátása,
a avak aránytalan eloszlása folytán. A szegény nép keresethez
j
j
nem ut, éppen azért kenyérből sem eszik eleget. Szinte sajná-
latos olvasni, hogy hazánk legnagyobb kenvérmag termelő
vidékén, az Alföldön olyan búzafelesleg van, hogy nem tudja
a kormányzat eladni és tízezer mázsaszámra eozináltatja
a dunántúli disznóknak. Addig az Alföld sok községében ezrével