Page 8 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

156

Ritka fehér gyolcsba jól összerágott, megcukrozott kenye-
ret kötnek olyan nagy csimbókba, hogy a kisgyermek szájába
férjen és mikor a gyermek ordítva kéri a táplálékot, a szájába
teszik. A gyermek ugyan kezdetben sírva tiltakozik a táplálás
ellen, elfordítja száját, parányi öklével tolja el a különös csimbó-
kot, később azonban gyomra legyőzi ellenkezését, szájába veszi
és szopogatja a ruhába burkolt kenyérpépet, nem sír többet,
hanem marad szépen. A gondos anya vigyáz rá, hogy a torkára
ne szaladjon a csomó, azért pólyájához, vagy a bölcsőhöz köti
egy madzagra és így biztosítja a gyermek életét. Vigyázni kell
arra is, hogy tiszta legyen. Mert ha a gyermek szájából kiesik,
a legyek százával lepik el. Ezért a szegény asszony napjában
egyszer, sőt kétszer is új göböt csinál. Én úgy gondolom, hogy
ez a göb a cuclik legősibb fajtájához tartozik. Ennél ősibb,
mikor a gyermek a hüvelykujját szopja, de ez nem táplálja.
A gyermek táplálkozásának egyik haladottabb fajtája,
mikor a gyermeket ételre kapatják. Első étele a kenyér, jobb-
módú helyen a kalács, melyet forralt tejben megáztatnak és
ezt a lágy ázalékot rakják kanállal a gyermek szájába. A kis-
gyermek nagyon nehezen kap az ételre, az anyja csócsa néven
ajánlja neki az eledelt. Kiskanálba veszi az anya, megfújja,
megkóstolja, hogy nem forró-e, azután teszi a gyermek szájába.
Iteti. A gyermek először kiköpi, sír, azután fanyar arccal nyeli
t
le, lassan hozzászokik. Ha éhes, mondja : Tóta ! óta. Az anya
ölébe veszi, megcsókolja és mondja neki „Csócsa fiam csócsa !
— Messzire menny kakálni !" —- Hej a világháborúban a világ
másik részére elhurcolt hajdúkatonák hányszor mondották
egymásnak az olasz sziklák tetején, vagy Volhinia rengetegei-
ben : „Hé komám, emlékszel mit mondott ídesanyánk ? Most
osztán be is tőtt a szava !"
Ez egyhangú táplálékot gyakran változtatják húslevessel.
Jóbbmódú helyen tyúkhúslevessel, szegény helyen marhahús-
levessel. Ebbe is kenyeret áztatnak, úgy adják oda neki. Mikor
már nagyobb, húst is kap, egy kis ,,pécsi"-1. Sőt a balmazújvárosi
a
sváb anyák egy kis pálinkát is dnak neki, hogy had erősödjön.
Szegényemberek szalonnát, sőt egyes esetekben rántottás
kolbászt adnak a csecstől elválasztott gyermeknek. Ettől erős
hasmenést kap, mely gyakran hosszas betegséget, sőt halált
okoz.
II. Nyerskoszt a magyar népnél.

A nép már jóval előbb rászokott a nyerskosztra, mint
Bicsérdy fellépett volna. A szükség kényszerítette rá. Télen,
mikor nincs kereset, nincs ennivaló, egy kis tökmagon, vagy
napraforgómagon élődik. Ezt vagy a mezőn az ég madaraitól
szedi el, vagy elmegy tanyázni az ola j malomba, kap egy kis