Page 10 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 10

158

                Debrecen  és  a  Tiszántúl  egyszerű  népének  főkosztja  a
            nyersszalonna.  Ezt  eszi  paraszt,  iparos,  kereskedő  egyszer
            legalább,  de  legtöbbször  kétszer  egy  nap,  reggel  és  este.  Eszi
            télen,  eszi  nyáron  egyaránt.  ,,Jó  a  potya,  ha  nyersszalonna  is  !"
            —  mondja  a  debreceni  közmondás.  Eszi  pedig  a  vékony,  húsos
            szalonnát,  különösen  a  rostos  húsos  tokaszalonnát.  Nyáron  a
            szép avas  sárga  szalonnát  orvosságként  etetik  a  tüdőbetegekkel.
            A  napszámosember  boldog,  ha  kenyír-szalonnát  ehetik.  A  falat
            szalonnákat  és  kenyereket  úgy  rakja  szájába  egymásután  :
            falatozik.  Az  egyszerű  napszámosember  egész  éven  át  36—40
            kilogramm  szalonnát  eszik  meg.  A  magyar  ember  a  nyers-
            szalonnát  bizonyos  csinnal,  mondhatnánk  szertartással  eszi.
            A  darab  szalonnát  kiveszi  a  zacskóból,  kezébe  fogja,  körülnézi,
            levág  belőle  egy  rendes  darabot,  balkezének  hüvelyk  és  mutató-
            ujjai  közé  fogja  úgy,  hogy  a  bőre  a  mutatóujjára  fekszik.
            A  szalonna  felső  részére  egy  falat  kenyérbelet  tesz  és  hüvelyk
            ujjával  leszorítja,  hogy  a  hüvelyke  zsíros  ne  legyen.  A  jó  darab
            kenyeret  pedig  a  szalonna  mögé,  markába  fogja,  a  többi  három
            ujjával  és  ekkor  vág  egy  falat  szalonnát  a  szalonna  elejéből,
            beteszi  szájába,  utánna  egy  falat  kenyeret,  azt  is  beteszi  a
            szájába,  összerágja  és  így  eszegeti  szépen,  lassan,  tempósan.
            Mikor  félig  megette  már  és  hüvelykével  nem  kényelmes  szorí-
            tani,  akkor  a  szalonnát  megfordítja,  a  bőrét  fogja  két  ujja
                       t
            közé  és így artja.  Megeszi  a  másik  felét  is.  Végül  a  bőrét  szopo-
            gatja.  A  jófogú  ember  a  bőrét  is  megeszi,  az  öreg,  fogatlan
            ember  átadja  a  fiatalnak.  Pedig  a  szalonna  bőr  nagyon  ízletes.
            Legtöbb  ember,  így  magam  is,  a  szalonnát  bőr  nélkül  meg  sem
            eszi.  A  parasztember  nem  irtózik  a  kukacos  szalonnától.  Sőt
            ezt  nagyon  jónak  tartja.  A  szalonna  a  hiányos  téli  sózás  miatt
                                                                   t
            nyáron  sokszor  megkukacosodik.  A  magyar  ember  ezt  nem artja
            nagy  veszedelemnek.  Megeszi.  Legfeljebb  a  finyásabb  a  kukacot
            kilöki  belőle,  ha  meglátja.
                A  régi  debreceni  közmondás  azt  tartja  :
                Zsuzsokos  búzából  sütött  kenyeret  pondrós  szalonnával
            összerágni,  arra  3—4  éves  bort  inni  :  az  az  egészséges  !
                A  nyersszalonna  évszázados  elesége  a  debreceni  embernek,
            mert  a  városi  tanács  az  elsők  között  limitálta  a  nép  elsőrangú
            élelmiszerei  között.  1670-ben  így  rendelkezik  a  városi  tanács  :
            Az  ó-szalonnát  7  pénzért  mérjék,  orját,  sódorját  ne  adják  vele,
            hanem  anélkül  mérjék. 4  1672  tavaszán  a  szalonnának  6  pén-
            zért  adják  fontját. 5  Nyárára  a  száraz  szalonna  ára  felment.
            A  száraz  szin  ó-szalonna  fontját  8  pénzen  engedtük. 6  1676
            az  ó-szalonnát  sodora,  orja  nélkül  9  dénár,  az  újat  dénár  6
                4  Városi  jegyzőkönyv.  1670.  825.  Jap.
                5  Városi  jegyzőkönyv.  1672.  286.  lap.
                6  Városi  jegyzőkönyv.  1672.  402.  lap.
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15