Page 14 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása

162

földből, a korsóból vízzel leönti a szalonnát, hogy a hamut,
pernyét vigye le. Ráteszi a kenyérre a szalonnát, megnyomja,
a nyársat kihúzza belőle és hozzáfog szép lassan, tempósan
enni. Kézből eszi. Jobbkezében a kés, ezzel szeli le a falatokat,
kenyeret, hagymát vág hozzá és úgy eszi meg. Csak a jobbkezé-
nek az ujjahegyei lesznek zsírosak. Ezt pedig hajához, kalapjá-
hoz, csizmájaszárához, vagy nadrágjaszárához törli meg.
A nyárs zsíros végét is hajához törli.
Egyik bihari csőszházban láttam, hogy a szalonna sütők a
zsíroskenyeret egy 2 7 x 1 3 cm. nagyságú deszkatáblára teszik, a
deszka keskeny végét megfogták és artották a csepegő zsír
t
alá a kenyeret. Másik megunta kézben tartani és letette a
a konyha szélére, erre tette a kenyeret. Hogy ezt használják,
mutatja, hogy a konyha körül hat darab ilyen zsíros deszka
volt felakasztva.
A mai időkben minden társadalmi osztály nagyon felkapta
a szalonnasütést, de ritka tud szép szalonnát sütni. Legtöbb
megfüstöli és cigány lesz a szalonna. Másik meg is égeti, lángol
a szalonna a nyárson, harmadik a tűzbe ejti a szalonnát, negye-
dik a másik kezére, lábára csepegteti a forró zsírt, miáltal
felhólyagosodik a bőre, az ilyen emberek vagy gyerekeken
keresztül nyújtják szalonnáikat a másiknak. Ilyenkor a rava-
szabbik szalonnájával az alkalmatlankodóéra üt úgy, hogy az
beleesik a tűzbe. A gyermekek meg kinyújtott lábbal ülnek a
tűz mellé s bizony a lábukra csepegtetik a zsírt akár maga,
akár a másik. Mire készen vannak, tele vannak égési sebekkel.
Látjuk tehát, hogy nagy rend és figyelem kell a szalonna-
sütéshez. Ma kirándulásokon gyakori és nagy élvezet a szalonna-
sütés a szabadban. Talán azért is kedvelik, mert ez a zsíros
p
eledel nagyon veszi a bort. Frissen is ompás a sültszalonna, de
eltéve másnapra, hidegen hagymával még jobb.

III. Levesétel, mint a magyar nép főtápláléka.

A tiszántúli ember elsősorban levesevő. Azt tartja a nép,
hogy nem is ebéd az, ha leves nincs. „Aki a levest szereti,
soká él !"
A leves háromféle. 1. Pergeltleves. Ebbe húst nem főznek.
A szegény nép ilyet eszik a legtöbbet. 2. Húsleves. Ezt főként
marhahússal, tyúkhússal főzik. Szegénynépnél ünnepi eledel,
a jómódú ember asztalán többször megkerül. 3. Gyümölcs- és
tej leves. Ez is szegényember eledele.
Pergelt levesek : 1. Tésztaleves (az irodalomban és étlapokon
lebbencsleves, vagy lebbencs). Ezt a nevet a paraszt nem ismeri,
pedig az ételt napjában kétszer eszi.