Page 15 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 15

163


                            1.  Pergelt  levesek.
           Az alföldi  magyar  leggyakoribb  eledele  a tísztaleves.  A  tészta-
       levest  eszi  a  tanyai  ember  naponta  kétszer,  sőt  háromszor  is.
       Ez  az  étel  a  jobb  gazdánál  is  készül  naponta  egyszer,  vagy  két-
       szer  hetenként.
           A  tísztaleves  főalkatrésze  a  leveles  tiszta,  tördelt  tiszta.  Ezt
       csaknem  minden  debreceni  házban  meg  lehet  találni.  Ebből
       egyszerre  nagyobb  mennyiséget  csinálnak,  megszárítják  és
       összetördelve  száraz  helyen  eltartják.
           A  leves  tészta  készítésére  a tiszta-lisztet  használja  a  gazda-
       asszony.  A  molnár  már  őrléskor  négyfelé  veszi  a  búzalisztet.
       Először  kiveszi  a  lang-ját,  a  finomat.  Ez  a  tiszta-liszt.  Azután
       kiveszi  a  dercét,  ez  a  durva  liszt,  a  kenyér-liszt  és  a  korpát.
       Korpa  is  kétféle  van.  Finom  korpa,  ez  az  aprószemű  lisztes
       korpa  és van  durva  korpa,  búzahéjjából  álló  korpa.  Mi  ebben  az
       esetben  a  tiszta-liszttel  foglalkozunk.
           Tésztacsinálás.  A  gazdasszony  fátyolszitán  megszitálja  a
       finom lisztet,  hogyha  korpa  vagy  valami  moszat  kerülne  benne,
       azt  kivegye.  Azután  kirak  annyi  összemarék  lisztet  a  gyúró-
       teknőbe,  ahány  levél  tésztát  akar  csinálni.  Ebbe  annyi  darab
       tojást  üt,  ahány  levél  a  tészta.  A  tojás  rendesen  kevés,  ilyen-
                                               t
       kor  kukóval  vizet  mérnek  bele.  A  kukó  a ojás  olyan  kiürítése,
       mikor  a  gazdaaszszony  balkezébe  veszi  a ojást,  jobbjában  egy
                                               t
       vékonyabb  hegyes  késvéget.  A  kés  hegyével  megkopogtatja
       úgy,  hogy  feltörik  és  a  kis  héját  leveszi,  ezután  lefordítja,  most
       a  vastagabb  végét  bontja  ki  és  szájához  emelvén  kifújja  a  bel-
       sejét.  Az  üres  tojáshéj  a  kukó.  Ezt  össze  szokták  gyűjteni  és
       kukót  töltenek  bele.  Levesétel,  nagyon  jó.
           Mikor  a ojást  és  a  vizet  a  lisztbe  tette,  felőgyelíti.  A  tör-
                   t
                                                   t
       delt  tésztába  sót  nem  tesznek.  A  felőgyelített észtát  meggyúr-
       ják,  előbb  a  teknőben,  később  gyúródeszkán.  Egy  hosszú
       gyúrat  lesz  belőle.  Ha  meggyúrták  eldarabolják,  kicipózzák,
       a  tésztát,  lapos  kerek  darabokra  alakítják,  bekenik  zsírral,  hogy
       meg  ne  cserepesedjék.  Beleteszik  egy  nagy  vászonfazékba,  tete-
       jére  nedves  ruhát  tesznek,  pihentetik,  várják,  hogy  kél.  Ezalatt
       ebédelnek  és  pihennek  maguk  is.  Most  jön  a  tísztanyujtás.
       Az  asztalra  vagy  dagasztólábra  teszik  a  nyujtótáblát.  Ez  egy
       150  cm.  hosszú,  1  m.  széles  keményfa-deszka,  elől  lefele  álló,
       felül  felfele  álló.  10  cm. magas  pereme  van.  A  felső pereme  alján
       húzódik  meg  a  bükkfa  nyujtófa,  melyet  az  esztergályos  szállít
       a  vásárra.
           Ezek  előkészítése  után  kiveszik  a  fazékból  a  kerek,  lapos
       cipót,  meglisztelik  a  deszkát,  ráteszik  és  ököllel  szétnyomják.
       Meglisztelik  felül,  ráteszik  a  nyujtófát  és  dörzsöléssel  körbe-
       körbe  forgatva  nagyolják.  A  nagyolást  ügyetlenebb  vagy  kezdő-
       asszonyok  végzik.  Az  elnagyolt  tésztát  egy  ügyesebb  veszi  át
                                                            il*
   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20