Page 20 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 20

168

                 A  kevés  levét  nemsoká  elfövi,  de  eddig  a  krumpli  és  tészta
            is  megfő.  A  sűrű  étel  szuszog,  sivít  belőle  a  gőz,  ezért  szuszin-
            kának  is  nevezik.  A  főző  hosszúnyelü  kanalával  kavarja,  külö-
            nösen  a  vasfazék  oldalát  és  a  fenekét  karmolja,  hogy  a  sűrű
            étel  oda  ne agadj ék.  A  tűz  zsaráttá  válik.  Az  étel  lassan  fő,  sőt
                       r
            sülni  kezd.  Többé  már  nem  a kanál  a  főeszköz.  A  főző leakasztja
            fülénél fogva  a vasfazikat  és megforgatja  a  sülő tésztát.  Az  össze-
            főtt  anyag  egy  darabban  fordul  meg  a  vasfazékban.  Ha  egy-egy
            kis  rész  a  vasfazék  oldalához  ragad,  kanalával  lekaparja  a  többi-
            hez. így  sül  szép  lassan.  A főző forgatja, lassan  megpirul,  pompás
            illata  kínálja.
                 Újabban  a  pirított  tésztát  a  földművesek  szokták  kásával
            főzni.  A  pirított  tésztalevesbe  is tesznek  kását  és  a slambucba  is.
            Ez  utóbbiba  ha  kását  tesznek,  nem  tesznek  krumplit.  Ismertem
            olyan  parasztembert,  hogy  bár  hetven  évet  ért  el,  krumplit
            még  nem  evett  és  azt  mondta,  sohasem  is  eszik.  Láttam  olyan
            pásztort  a  Hortobágytól  északnyugatra  fekvő  Nagykecskés
            pusztán,  aki  az  öreg  tésztába  kenyeret  morzsáit  és  úgy  főzte,
            illetve  pirította  meg.
                 Az  ételnek  jó  zsírosnak  kell  lenni,  mert  a  napszámosok
            kicsúfolják  a  gazdát.  A  régi  napszámos-rigmus  is  ezt  mondja  :
                         Feltette  a  tisztát,  kását.  . .
                         Otthun  hatta  a  szalonnát...
                 5.  Csipkedi  tészta.  Ez  is  pergelt  leves.  Tészta-lisztből  jó  tojá-
                                       t
            sosán,  vagy  a  szegényember ojás  nélkül,  gyúr  egy  levél  tésztát.
            Nem  cipózza  ki,  nem  nyújtja  el,  hanem  hosszúra  hagyja.  Hosz-
            szába  elvág  belőle  egy  darabot.  Ebből  keze  között  hosszú  kol-
            bász  alakot  formál.  A  megmaradt  darabot  kissé  nedves  ruhával
            betakarja,  hogy  ne  cserepesedjen.  A  kolbász-alakot  balkezébe
            fogja,  jobbkezének  hüvelyk-  és  mutatóujjával  csipked  belőle
            egy  kicsit  és  ezt  megmoncsolja,  hogy  két  végén  csúcsos  alakú
            kis  henger  lesz  belőle.  így  elcsipegeti  az  egészet.  Ezután  elké-
            szíti  a  levet.  Ez  abból  áll,  hogy  sósszalonnát  apróra  vág,  lábos-
            ban  megpergel.  A  forró  zsírban  egy  kis  piros  paprikát  megpirít,
            egy  néhány  krumplit  meghámoz,   vékony  karikára  vágja.  A
            tepertőt  felteszi  a  tűzre,  vizet  tölt  rá  eleget,  sót,  krumplit  tesz
            bele  és  tüzet  alá.  A  lé  hamar  forrni  kezd.  Mikor  jól  felfőtt  és  a
            krumpli  félfővésben  van,  az  elcsipegetett  tésztát  marékkal  bele-
            szórja,  hogy  össze  ne  álljon.  A  hideg  tészta  megállítja  a  fővést,
                                      r
            de  a  gazdaasszony  jó tüzet akott  alá,  be  is fedi  és  hamar  újra  fő.
            Néhány  perc  muíva  a  tészta  megfő  és  lehet  enni.
                                                               t
                 Szegényembernek  nagyon  kedves  eledele,  de  ők ojás  nél-
            kül,  vagy  nagyon  kevés  tojással  gyúrják  a  tésztát.  A  hajdú-
            böszörményi   katholikusok  nagyon   sokszor  megfőzik  böjti-
   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25