Page 24 - A debreceni és tiszántúli magyar emberek táplálkozása
P. 24

172

                 A  mai  úriosztály  ezeket  az  ételeket  főzeléknek  főzi,  a  régi
             magyar  háztartásokban  ezek  levesek  voltak,  de  olyan  sűrűre
             főzve,  hogy  már  inkább  a  mai  főzelék  felé  hajlanak.
                 13.  A  paszulyt  a  magyar  nép sohasen  nevezte bab-nak, ma  az
             iskola,  újság  és  rádió  hatása  alatt  sok  helyen  nevezik  bab-nak
             a  parasztos  paszuly  elnevezés  helyett.
                 A  magyar  nép  a  paszulyt  szemesen  eszi.  Száraz  paszuly-t
             főz  és  csak  a  modernebbek  főznek  olykor  zöldpaszulyt  is.
             Vidékünkön   nagy  előszeretettel  főzik  a  hártyátlan  büdöskő-
             szin,  libamáj-,  tarka-,  fehér-,  írásospaszulyt.  A  hártyátlan
             bíidöskőszin  paszulynak  a  héja  is  megfő  és  így  fogyasztása
             nem  is  csinál  szelet.
                 A paszulyfőzés igen egyszerű. Egy-két  liternyit egv  szakasztó
             kosárba  bevisz,  az  asztalra  tölti,  megirtja.  Ez  azt  jelenti,  hogy
             a  tenyerével  ritkán  szétterítve  húzza  maga  felé,  közben  ujjai-
             val  minden  piszkot,  szemetet  kidob  belőle.  Megirtás  után
             hidegvizet  tölt  rá,  megmossa.  A  vízben  állani  hagyja  és  ami
             léhát  a  víz  felvet,  kidobja.  A  megmosott  paszulyt  főni  teszi.
             Egyik  hamarabb,   a  másik  tovább,  de  mind  megfő.  Mikor
             megfőtt,  megkíszíti.  Ez  akként  történik,  hogy  a  levéből  egy  kis
             tálba  kimer,  egy  csomó  vereshagymát  lekarikáz,  a  lébe  sót  és
             egy  csomó  sűrű  rántást  tesz,  azt  a  forró  lében  feltöri,  rátölti
             a  paszulyra,  beteszi  a  hagymát  és  újra  főzi.  Mikor  a  paszuly
             puhára  főtt,  a ántás  szétfőtt,  ecetet  tölt  bele  és  kész.  A  rántás
                           r
             nagyon  lényeges  kelléke.  Ezért  énekli  mélabúsan  a  szegény-
             ember  :
                          ,,Sujt  az  átok  tekintetes  Ur  !
                          Rántás  nélkül  nem  jó  a  paszuly.
                          De  ha  aggyák  úgy  is  megeszem,
                          Mer'  a  paszulyt  nagyon  szeretem.
                 A  szegényember  napokig  rájár  erre  az  egyszerű,  de  ízletes
             eledelre.
                 A  módosabb  ember  úgy  szereti,  ha  szaga  van.  Mint  a  kálvi-
             nista  debreceni  civis  mondja,  ha  „prédikációval  készül,  nem
             énekszóval",  vagy  mintha  tréfálni  szokott  és  azt  mondja  :  „ha
             a  disztó  beledöglött",  szóval  hússal.
                 Húsmosés.  A  paszulyt  ilyen  helyen  füstölt  disznóhússal
             főzik.  Rendesen  a  fejét,  vagy  kövér  állát  főzik  paszullyal.
             Tavasz  felé  már  olyan  kemény  a  füstölt  fej,  mint  az  érc.
             Előttevaló  nap  jól  megáztatja  egy  veder  vízben,  másnap
             fejszével  felvágja  darabszámra.  Ez  úgy  történik,  hogy  veszi
             a  tölgyfa  gyalogszéket,  felfordítja  lábával  felfele.  Ráfekteti
             az  ázott  fejet,  másik  kezében  veszi  a  baltát  és  felvágja.
             Először  az  orrát  vágja  le  jó  araszra,  hosszában  kettéha-
             sítja,  lesz  belőle  két  darab.  Most  a  szeme  alatt  vágja  át
             a  bőrt  késsel.  Ezt  félreteszi  és  fejszével  a  kés  nyomán  átvágja
   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29